Szabó István - Bizalom (1980)
,,Szerelemben és háborúban mindent szabad" - tartja a mondás. Például megtörténhet az is, hogy két, egymás számára vadidegen ember összeköltözik, mint házastársak, mert jelen körülmények között nincs más választásuk. Miután elmúltak a veszélyek, a moirák épp oly' hirtelenséggel vágják el közös sorsuk fonalát, mint amilyen hirtelen összekötötték azt. Annak idején - lassan már egy esztendeje - ezt a blogot egy Szabó István mű, a Szerelmesfilm bemutatásával kezdtem el. Ezúttal is a rendező egyik munkájáról fogok írni, nem is szaporítom tovább a szót, következzen a Bizalom.
A második világháború a vége felé közeledik. Egy novemberi napon Kata moziba megy híradót nézni, de onnan már nem térhet vissza otthonába, férje ugyanis az ellenállási mozgalom tagja, a detektívek házkutatást tartottak a lakásukon, és az asszonyra is vadásznak. Némi szervezés, orvosi vizsgálat, hamis papírok kiállítása után egy külvárosi házba vezénylik őt, ahol kezdeti zavarodottságában kénytelen tudomásul venni, hogy ő ezentúl erdélyi menekült, együtt fog rejtőzködni egy Bíró János (fedő)nevű emberrel, sőt, el kell játszaniuk, hogy ők férj és feleség, azaz Katalin mostantól kizárólag mint Bíró Jánosné létezik.
A kényszerű összezártságban két teljesen különböző világ találkozik: a kissé naiv, mindig elegáns úriasszony és a sokat szenvedett ellenálló ezentúl megoszt egymással ágyat, asztalt. Először nincs könnyű dolguk: János egyáltalán nem bízik Katában, árulástól tartva folyton vizsgáztatja, Kata pedig rettenetesen kényelmetlenül érzi magát új életkörülményei között, és majd' megvész attól, hogy semmi hírt nem kap a korábban vidéken elhelyezett kislányáról. A "házasfelek" lépten-nyomon kritizálják egymást, a neurózis hevében szinte állandóak a veszekedések, ám ahogy az idő telik, mindez átcsap vonzódásba: ők ketten összefognak ez ellen a véres és fenyegető világ ellen. A dolog egy ponton olyan mértékű fordulatot vesz, hogy János és Kata egymást tekintik törvényes társuknak, s eredeti feleségüktől, férjüktől eltávolodnak. A felszabadulás után Jánost elviszi egy autó, s Katának bizottság előtt kell igazolnia a férfi politikai hovatartozását és viselkedését, s hideg zuhanyként éri a felismerés, hogy a vonzódás káprázat volt csupán, valójában egyáltalán nem volt alkalma megismerni őt.
A Bizalom egy dráma, sőt, ha pontosítani szeretnék a megfogalmazáson, kamaradráma, ugyanis kevés kivétellel végig ugyanabban a környezetben, ugyanazon díszletek között játszódik. A történet alapja egy novella, amelyet Szabó István és Szántó Erika írtak közösen. A forgatás 1979-ben zajlott, a bemutató 1980 elején volt. A legtöbb jelenetet Rákospalotán vették fel, bár a történetben Újpestként van megnevezve. A színészek kiválasztása pazarul sikerült: Bánsági Ildikó és Andorai Péter olyanok akár az artisták, akik a kötélen egyensúlyoznak, s muszáj megbízniuk egymásban annak érdekében, hogy le ne zuhanjanak a mélybe. De a mellékszereplők (Bezerédi Zoltán, Kishonti Ildikó, Dunai Tamás, Balázsovits Lajos, Halász Judit) által megformált karakterek is jól kidolgozottak, mindenki mögött komplett élettörténeteket sejthetünk. Az operatőr Koltai Lajos volt, itt dolgoztak először együtt a rendezővel, s innentől kezdve lettek elválaszthatatlanok, olyan közös produkciók köszönhetik létrejöttüket, mint a Mephisto, a Redl ezredes, A napfény íze - sorolhatnám napokig!
Hadd szóljak néhány szót a film jelentéséről, pontosabban a kettős jelentéséről is. Bár a környezet és a hangulat az 1940-es évek politikai berendezkedését tükrözi, a néző, ha képes a sorok mögé látni, felfedezheti benne a szocialista rendszer korai éveinek éles bírálatát is. ,,Menekül a fél ország, a többi meg vagy kergeti vagy behúzza fülét-farkát..." - hangzik el a kommunista éra alatt is érvényes mondat, utalva a disszidensekre, a besúgókra és azokra, akik egzisztenciájukat féltve lapítanak. A Bizalomban egyébként felbukkannak a Szabóra oly jellemző motívumok: a premier plánban mutatott hosszú monológok, ahogyan egyes szereplők elmesélik visszatérő álmukat, illetve a villamos is, amely akár a rendező védjegye is lehetne, annyi alkotásában kap szerepet.
A szakma számos alkalommal méltatta a filmet. Rögtön megjelenésének évében, azaz 1980-ban elvitte az Ezüst medve-díjat Berlinben, a legjobb rendezésért. 1981-ben Oscar-díjra jelölték legjobb külföldi film kategóriában, bár végül a Moszkva nem hisz a könnyeknek nyert. 1983-ban pedig megszerezte a kulturális miniszter nívódíját, Tokióban. 2018-ban a rendező 80. születésnapjának tiszteletére a Bizalommal indult a 4. Magyar Filmhét. 2020. januárjától a new york-i Film Forum moziban kezdték vetíteni.
Ajánlás: Ha Szabó István nevét halljuk, bizonyára nem ez a film jut először eszünkbe. Ajánlom mindazoknak, akik kíváncsiak egy neves rendező kevésbé ismert alkotására is.
Értékelés: ****