Rohamléptekkel közeledik a tavasz, a szerelmesek évszaka, ennek okán mi mást is hozhattam volna a kedves olvasóknak, mint egy valódi Szerelmesfilmet? Csakhogy Szabó István harmadik játékfilmje, illetve első színes alkotása nem szokványos szerelmi történet: mellőz mindent, amitől szirupos volna, ellenben átjárja a XX. század minden viszontagsága. Megrázó és szívbemarkoló, ám a gyermeki fantáziának köszönhetően mégis meseszerű és varázslatos.

Oláh Jancsi (Bálint András) és Jánosy Kata (Halász Judit) együtt nőnek fel. Gyerekkorukban – bár nincs köztük rokoni kapcsolat - testvérként tekintenek egymásra, de ahogy fiatal felnőtté cseperednek, mindkettőjük számára világossá válik, hogy ennél többről van szó. Aztán Kata az 1956-os események után Franciaországba disszidál, Jancsi pedig nem tart vele, így tíz esztendőre kénytelenek elszakadni. A hatvanas évek végén aztán a fiú mégis engedélyt kap, hogy Nyugatra utazzon és eltöltsön tíz napot egykori szerelmével, Lyonban.

Ahogy a vonat halad, emlékképeket láthatunk, véletlenszerű sorrendben: egy régi karácsonyt, Budapest bombázásakor az óvóhelyen való félelemittas várakozást, egy fürdőkádban úszkáló halat, a szétlőtt házak között kialakított alkalmi korcsolyapályát, szovjet katonákat, ahogy egy leölt lovat húznak kötelekkel, vidám, önfeledt szánkózást a havas domboldalon. A szereplők életkora is folyton váltakozik: Jancsi és Kata az egyik pillanatban egyetemisták, a másikban úttörő egyenruhás kiskamaszok, de csecsemőkori fotókat is láthatunk róluk. A felvillanó képek között számos visszatérő elem van, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak, ilyen például Kata hátizsákja, amit zsarolással csikart ki szüleitől, vagy a labda, amely egyszer mint játék, máskor mint rögtönzött földgömb tűnik fel. Utazása alatt Jancsi azt is elképzeli különböző jelenetekben, hogyan fogja a lány várni őt a vasútállomáson.

Az együtt töltött idő csodásan telik, élvezik egymás társaságát, egy alkalommal összejönnek egy magyar emigránsokból álló baráti körrel is, valamint pár napra leutaznak a tengerhez. Jancsi azonban nem tud elvonatkoztatni attól, hogy Kata mennyire megváltozott, az emlékezetében élő lány már nem ugyanaz a személy, aki mellett minden reggel felébred. A vasfüggöny szinte áthatolhatatlan falat húzott közéjük, a kulturális különbségek miatt nem is álmodhatnak közös célokról, közös jövőről. Vakációja vége felé közeledve nyomasztani kezdi a fiút az is, hogy hamarosan vissza kell térnie a kelet-európai szürke hétköznapokba, és távozásával a múlt egy jelentős része, melyet ismerni vélt, örökre megszűnik létezni, átadva a helyét valami fura ismeretlennek, amelybe nem tud kapaszkodni. E jóslat végül be is teljesíti önmagát: a fiatalok elkezdik (vagy inkább folytatják?) saját életüket: Jancsi megnősül Budapesten, Kata férjhez megy Lyonban, és bár egy darabig még leveleznek, kapcsolatuk az idő előrehaladtával egyre jobban megfakul.

Idén októberben lesz ötven éve, hogy bemutatták a Szerelmesfilmet. A mai ember számára kiváló korrajz, hiszen öt évtized alatt a világ, és Magyarország is teljesen átalakult: szabadon elutazhatunk, ahová csak kedvünk támad, nem kell leölnünk egy lovat ahhoz, hogy húshoz jussunk, elég elsétálni a legközelebbi szupermarketig, továbbá attól sem kell tartanunk, hogy szovjet katonákba botlunk az utcán. Jancsi gyerekori énjét egy ma már Szombathelyen praktizáló állatorvos alakítja, név szerint Dr. Szamosfalvi András. Ő abszolút amatőrként csöppent bele a filmforgatásba, később pedig nem akart színész lenni. Ugyanez a helyzet a gyerek-Katát játszó Kelemen Edittel is, aki a legenda szerint már idősebb korában egy üzletben megszólította Halász Juditot, a színésznőnek pedig egy pár pillanatra el kellett gondolkodnia azon, vajon honnan ismerik egymást. Szabó István gyakran dolgozott együtt Bálint Andrással, például az Álmodozások kora és az Apa főszerepét is ő kapta. E két film a Szerelmesfilmmel karöltve egy trilógiát is alkothatnának, mert bár nem összefüggő történetekről van szó, tulajdonképpen mégis variációk egy témára, illetve ugyanazokkal a stíluselemekkel (több idősíkon haladó történet, emlékképek felvillanása, a valóság és a fantáziaelemek keveredése) operálnak.

Amikor gyerek voltam, sok, mélyebb jelentéssel bíró filmet megnéztem. A szüleim hagyták, még akkor is, ha nem éppen a legkönnyebben emészthető alkotásokról volt szó, sőt, utána meg tudtam velük beszélni a látottakat. A Szerelmesfilm nálunk családi kedvencnek számít, szállóigévé vált mondatait a mai napig idézgetjük.

Ajánlás: Ezt a filmet mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit elmerülni a történelemben, egy álmodozó fiatalember szubjektív szemüvegén keresztül.

Értékelés: *****