A rendszerváltás nagy dolog volt hazánk életében. Vagy annyira mégsem? A politika aktív résztvevői számára mindenképpen, de az egyszerű átlagember, most is, mint mindig, a maga bajaival volt elfoglalva. Soron következő filmünk szereplői is pontosan így jártak: történelmi fordulat ide vagy oda, az sokkal fontosabb, hogy nincs vacsora, "a Mama hatvanezret adott ebbe a házba, és ha ránézek, hánynom kell!", kezdődik a Szomszédok, és mi a francért küldtek levelet a bőr- és nemi beteg gondozóból?! Igen, kitalálhatták, a Csapd le, csacsi! érkezik most!

Bea és Géza hat éve házasok. Szeretik egymást, sokat dolgoznak, és éppen építkeznek a kertvárosban, amikor egy pikáns diagnózist tartalmazó levél felborítja ezt az idillt. A családi békesség egy csapásra háborúvá változik, épülő otthonuk pedig csatatérré, állandósul a veszekedés és a pitiáner bosszúhadjáratok sorozata. Közben, erre fittyet hányva, a kerítés túloldalán (pontosabban lent a pincében) a "hagyományőrző" kommunista szomszéd, Béla, munkásőr társaival gyakorlatozik, hátha "ez a harc lesz a végső". Majd amikor a hangulat a tetőfokára hág, egyszer csak benyit az ajtón a kedves Mama, aki erélyes fellépésével megpróbálja rendezni a konfliktust. Végül persze kiderül, hogy csupán a postás figyelmetlensége miatt keveredett hozzájuk az ördögi levél, és bár a házasfelek élete addigra már szó szerint romokban hever, ők mégis vidáman és lelkesen látnak neki az újjáépítésnek.

A főbb szerepekben Pap Vera, Gáspár Sándor, Eperjes Károly, Eszenyi Enikő, Koltai Róbert, Törőcsik Mari, Szacsvay László és Galla Miklós láthatók. Érdekesség, hogy az eredeti szereposztás szerint Kállai Ferenc lett volna a munkásőr szomszéd, Eperjes játszotta volna a férjet, Básti Juli a feleséget, aztán másképpen alakultak a dolgok. A rendezői székben Tímár Péter ült, az alkotás a rá olyannyira jellemző komikus, abszurd és burleszk-szerű elemekben dúskál. Az elején és a végén felcsendülő, fülbemászó dalt Csókos Miska és zenekara adja elő, címe: Ki megpróbál szeretni, és kifejezetten a film kedvéért íródott.

A forgatókönyv már 1989-ben készen volt, 1990-ben kezdődtek a forgatási munkálatok. 1991-ig a magyar filmgyártást központilag finanszírozták, aztán ott is bekövetkezett a rendszerváltás: a filmkészítőknek kellett a saját zsebükben kotorászni és előteremteni a költségekre valót, vagy legalább egy szponzort találni ehhez - akkoriban már megalakult néhány filmes produkciós cég, jelen esetben ez a Novofilm volt. A Csapd le, csacsi!-t először Svédországban mutatták be 1991 novemberében, a magyar bemutató 1992 februárjáig váratott magára, azaz elmondható, hogy idén töltötte be a harmincat. A késlekedés oka az volt, hogy addigra sikerült forgalmazót találni, az Intercom személyében, mások nem nagyon tolongtak érte. Éppen e késlekedés miatt kaphattak szárnyra olyan álhírek, miszerint felsőbb körök politikailag kifogásolhatónak találták az alkotást és nem engedték bemutatni, azaz "dobozba tették", pedig hol volt már akkoriban a politika...! A szakma vegyesen fogadta, szerették is meg nem is, ám a közönség imádta és imádja a mai napig, szinte minden második mondata szállóigévé vált.

Ajánlás: Kell-e bárkinek is magyaráznom, hogy a Csapd le, csacsi! alapfilm? Nagyon remélem, hogy nem! Aki még nem látta, pótolja a hiányosságot, aki már látta, nézze meg még egyszer!

Értékelés: *****