A kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, valamint érdemes- és kiváló művész már 2014 óta nincs köztünk. Filmjeinek stílusát egyedinek és formabontónak lehet nevezni, s kitörölhetetlen védjegyévé váltak a hosszú snittek (amikor percekig, vágás nélkül zajlik a jelenet). Régi alkotásait nem szerette újra nézni, mert mindig talált valami hibát bennük, ugyanakkor Martin Scorsese egy 2010-es interjúban igen elismerően nyilatkozott róla, sőt, rebesgetik, hogy a filmjeit is gyűjtötte, de még számos világhírű rendező is főhajtással adózott munkássága előtt. Hogy ki is volt ő pontosan és hogyan vált a magyar filmgyártás ikonikus alakjává, az alábbi összefoglalóból kiderül. 

Jancsó Miklós felmenői Erdélyből származtak, magyar és román vér egyaránt csörgedezett az ereiben. Édesapja szülőföldjén kegyvesztett lett, ezért a család Magyarországra költözött, a kis Miklós már Vácon látta meg a napvilágot 1921-ben. Tanulmányait előbb Székesfehérváron, majd Pécsen végezte, egyetemi diplomát az akkor épp visszacsatolt Kolozsváron szerzett 1944-ben mint jogász, de sosem praktizált. 1945 tavaszától orosz hadifogságban volt, szerencsére nem sokáig, ősszel már visszatérhetett Magyarországra. 1946-ban lépett rá arra az ösvényre, amelyen egész hátralévő életében járt: felvették a Filmművészeti Főiskolára (itt 1951-ben diplomázott).

1958-ig rövidfilmeket készített, aztán váltott nagyjátékfilmekre (az első ilyen alkotásának címe A harangok Rómába mentek). Nagyszabású életműve számtalan filmet, színházi rendezést és könyvet foglal magában. Díjainak, elismeréseinek, kitüntetéseinek listája is igen hosszú: a szakma több, mint húsz alkalommal honorálta tevékenységét. Örök, és elválaszthatatlan alkotótársát, Hernádi Gyulát 1959-ben ismerte meg, az író Nemeskürty Istvánon keresztül, s Hernádi 2005-ben bekövetkezett haláláig dolgoztak együtt. 1988-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (később egyetemen) tanított, 1990 és 1992 között pedig a Harvard Egyetem munkatársa volt.

Háromszor nősült, feleségei (időrendi sorrendben): Wowesznyi Katalin, Mészáros Márta filmrendező, és Csákány Zsuzsa vágó voltak, valamint nagyjából tíz évig élt együtt Giovanna Gagliardo-val, az olasz újságírónővel és forgatókönyvíróval. Három vér szerinti gyermeke van, valamint Mészáros Márta fiát, Zoltánt is a nevére vette. Öntörvényű természet volt, aki erősen kritizálta a korszakot, amelyben élt és alkotott, de nem kímélte saját magát sem, ugyanakkor elképesztő igazságérzettel és humorérzékkel rendelkezett és nagyon szerette az életet. Részese volt a magyar politikai életnek, míg a szocialista éra vezetőivel többször konfrontálódott, a rendszerváltás után az SZDSZ-el szimpatizált, hirdette a liberális eszméket, többek között a marihuána legalizálása mellett is szót emelt.

Rendezései közül kiválasztottam a kedvencemet, azt, amelyik a legnagyobb hatást gyakorolta rám annak idején, amikor először láttam. Ez nem más, mint az 1987-es Szörnyek évadja, ezt fogom most bemutatni a kedves olvasóknak.

 Szörnyek évadja (1987)

A kezdő jelenetben augusztus 20-a van, zajlik a katonai díszszemle, a légi parádé, Budapesten nyüzsög az élet. Az előkelő Fórum szállóban a külföldre szakadt hazánk fia, Zoltai professzor (Bálint András) éppen interjút ad egy riporternőnek az anyanyelv működéséről, szépségeiről. Pillanatokkal később egy hosszú snitt keretein belül autóval vágtázunk át a városon, a volánnál Bardócz főorvos úr (Cserhalmi György), egy öngyilkossághoz riasztották, sajnos már későn érkezik. Megáll, ugyancsak a Fórum szálló előtt, hamarosan kiderül, hogy az elhunyt Zoltai, s még az is, hogy a két férfi egy iskolába járt annak idején. Búcsúlevelet ugyan hagyott, ám a körülmények rendkívül gyanúsak.

Ezek után a doktor kivágtat autóján a városból, erdőn-mezőn, poros utakon át, közben mindenféle furcsaságok történnek vele, egy motoros sárga dossziét hajít a nyitott autóba, biciklisek jönnek, megjelenik a fejük felett egy MD 500-as helikopter, feltűnik egy másik, halványzöld autó is, Bardócz megmenti egy epilepsziás fiú életét, a szél szétfújja a mappa tartalmát. Kisvártatva megérkezik egy vidéki nyaralóba, ahol Kovács tanár urat (Kállai Ferenc) köszöntik dalolva régi diákjai. A néző ekkor felismerheti, hogy ezek az egykori diákok a kezdő képsorokon már feltűntek, ilyen-olyan kontextusban. Eleinte jól mulatnak, aztán egy ponton megváltozik a hangulat, s végül már nem is lehet eldönteni, hogy spiritiszta szeánszot vagy valami vad, apokaliptikus orgiát látunk, de az is lehet, hogy a kettőnek a keverékét, s annyi bizonyos, hogy lehetetlen különbséget tenni valóság és látomás között.

A Szörnyek évadjában színészóriások vonulnak a nézők szeme elé szép sorban, a már említetteken kívül Madaras József, Nyakó Juli, Cserhalmi Erzsi, Tarr Béla és még sokan mások, kiegészülve egy kölcsönvett lengyel színésznővel Katarzyna Figura-val. Az aláfestő zenét Cseh Tamás, Dés László és Sebestyén Márta szolgáltatja. A forgatókönyvet Hernádi Gyula írta, az operatőr Kende János volt. A párbeszédek közé sok-sok idézetet szőttek nem mások, mint Hegel, Pascal, Locke műveiből. A filmben számos bibliai utalás van, valamint ismétlődő motívumokkal, szimbólumokkal, analógiákkal. A forgatási helyszín, Budapestet leszámítva Kővágóörs volt. Az alkotás még elkészülésének évében megnyerte a Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri rendezői díját, a szakmai zsűri díszlettervezői díját és a legjobb férfi alakítás díját is odaítélték Cserhalmi Györgynek, valamint a Velencei Filmfesztiválon a zsűri külön diplomáját is bezsebelte. 

Végezetül jöjjön egy vicces anekdota a forgatásról. A helikoptert a MÉM Repülőgépes Szolgálat kölcsönözte a stábnak. Ebédszünetben Jancsó meginvitálta a szolgálat munkatársait is az asztalához, egyenek együtt. Ekkor az egyik, Fedő becenévre hallgató szerelő neki szegezte a kérdést: ,,Miklós, miről szól a film?" Mire ennyi volt a válasz: ,,Tudja a fene, ez a lökött Hernádi írta, tőle kérdezd!" Mindez egyébként a Top Gun magazin 1999. októberi számában olvasható, persze sokkal hosszabban és részletesebben, kiegészítve egyéb érdekes történetekkel.

Ajánlás: Tisztában vagyok vele, hogy a Szörnyek évadja nem egy hétköznapi film, és hogy sokak számára nem könnyen (vagy egyáltalán nem) emészthető. Inkább a hangulata az, ami beszippantja az embert, s emiatt nem csak a Jancsó-rajongóknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki értékeli az elvontabb alkotásokat.

Értékelés: ****