A film, amelynek most bemutatására készülök, kissé kilóg a sorból, ami blogom tematikáját illeti. Nem annyira retró, egyáltalán nem magyar, csupán film, s mint olyan, szívemnek kedves darab! Rendben, annyiban mégis retró, hogy színeiben, hangulatában és érzésvilágában viszi tovább azt a jó öreg, kelet-európai örökséget, amit annyira szeretünk (vagy legalábbis szívesen nosztalgiázunk róla). Nem is szaporítanám tovább a szót, mert a kedves olvasók bizonyára nagyon türelmetlenek már: következzen A bolond egy napja (eredeti nyelven: Dzień świra) címet viselő lengyel szatíra.

A középpontban egy frusztrált és kényszerbeteg középiskolai tanár, Adam Miauczyński (Marek Kondrat), becenevén Adaś áll, az ő szemszögéből és az ő narrációja által avatódik be a néző életének mozzanataiba. Adaś 49 éves, pontosan hétszer hét - hangzik el az egyik jelenetben, s ez a számok körüli bűvölet a kelleténél jóval gyakrabban visszaköszön: hány marék gabonapehely menjen reggel a tálba, az órát folyton figyelni kell, hiszen minden tevékenységet csak pontban egészkor vagy félkor lehet elkezdeni, de ide tartozik még a reggeli trónolás utáni törlés és mosdás számmisztikája is...

A férfit mindemellett halálosan idegesíti környezete is, a szomszédok, a boltban a vásárlók, a vonaton és a buszon az utasok, az utca embere, a tüntetők, az építkezések zaja, a parkban az a rengeteg kutyagumi, amit kerülgetni kell, és így tovább... Adaś mindenféle betegségeket vizionál, ezért úgy kapkodja a pirulákat, mint gyerekek a cukorkát, ideje egy részét pedig beáldozza arra, hogy különböző orvosi rendelőkbe (például az urológiára) látogasson. Fizetése csapnivalóan kevés, ifjúkori álmai megcsúfolásaként éli meg, hogy annyi év tanulás és gyakorlat után ilyen kicsi a jussa, sőt, még azt is el kell viselnie, hogy a mai fiatalokat egyáltalán nem érdekli az irodalom. Ami a családi kapcsolatait illeti, a helyzet nem túl rózsás: feleségétől, akit soha nem szeretett, elvált, viszonyuk katasztrofális, állandóan veszekednek. Fiát (és fiának egész generációját) nemes egyszerűséggel nem érti, mintha nem is ugyanazt a nyelvet beszélnék. Néha meglátogatja édesanyját, ám az idős asszony pedig őt, Adaś-t képtelen megérteni, pedig ő csak jót akar neki.

A fárasztó és idegölő megpróbáltatások után főhősünk úgy dönt, elege van. Fogja magát és leutazik a tengerhez kicsit relaxálni. De ott sem képes pihenni, mindig megzavarja valami vagy valaki: egy sirály, egy kutya, strandolók, akik fennhangon beszélgetnek vagy énekelnek.

Egyetlen dolog tudja megnyugtatni, amikor régi szerelméről, Eláról álmodozik. Ábrándjaiban egy nap felkeresi az asszonyt, aki teljes mértékben megérti és tolerálja őt, és mindent újra kezdhetnek, amit annak idején kénytelenek voltak abbahagyni. Persze Adaś is tudja, hogy délibábot kerget, ezt végül be is ismeri, Ela csak az ő fejében létezik, ilyen minőségben legalábbis. A film végén a "bolond" hazatér utazásából, morog még egy kicsit valakivel a lépcsőházban, kapcsolgatja kicsit a tévét, amiben csupa gusztustalanságot mutatnak, elszív néhány cigarettát, majd, mialatt a ház lakói mind kiállnak az erkélyre és elmondják a szomszédok imáját, álomba szenderül.

Lengyelországban A bolond egy napja kultuszfilm lett. Még megjelenésének évében elnyerte a Gdyniai Lengyel Filmfesztivál nagydíját. A magyar változatban Adaś Tordy Géza zseniális szinkronhangján szólal meg, véleményem szerint tökéletesen illik ez az orgánum ehhez a karakterhez, mással el sem tudnám képzelni. Bár a film címében egy nap szerepel, a valóságban irreálisan sok minden van belezsúfolva ebbe a huszonnégy órából álló időegységbe, ennek célja a helyzet komikumának abszolút mértékű fokozása. A Marek Kondrat által megformált figura egyébként a rendező több filmjében feltűnik, például abban, aminek a címe Mindannyian Krisztusok vagyunk (Wszyscy jestesmy Chrystusami, 2006), ez tekinthető akár a A bolond egy napja előzményfilmjének is, mert sorra veszi Adaś életének különböző állomásait, gyerekkorától fogva, hogy végül eljusson ahhoz a dilis fazonhoz, akivé vált, ugyanakkor ezúttal nyoma sincs a vicces és abszurd jeleneteknek, ez egy mély dráma, sőt, ha úgy tetszik, tragédia. Ha nagy leszek, megírom ezt is...

Ajánlás: Mindenkinek. Nehogy már csak Lengyelországban legyen kultfilm, legyen itthon is!

Értékelés: *****