Semmi kétség: nyár van. Ilyenkor minden sokkal könnyedebb és vidámabb, megnő a napsütéses órák száma, melegszik az idő, sőt, időnként egyenesen kánikulára lehet számítani. Jól esik tehát egy kis kikapcsolódás a Balatonnál és persze egy Fagylalt, tölcsér nélkül.

Bár azt vallom, nincsenek véletlenek, mostani filmválasztásom abszolút nem volt tudatos, mégis számos hasonlóságot vélek felfedezni az előző cikkemben bemutatott és jelen alkotás között. Egyedülálló anya, kamasz gyerek, aki szenved az apahiánytól, lázadás, nehézkes kapcsolati dinamika, meg effélék. A Fagylalt, tölcsér nélkül azonban mégsem a drámai oldalról közelíti meg a témát, mi több, nyomokban humort is tartalmaz. No de lássuk, mi is történik pontosan!

Csaba (Seszták Szabolcs) tipikus tizenéves: heves természetű, kissé lázadó, de vicces és szerethető figura. Mint azt már előbb is írtam, édesanyjával, Marival (Kútvölgyi Erzsébet) kettesben élik életüket, aki egyébként műszaki fordítóként dolgozik, gondterhelt és állandóan bagózik. Néha a megbízhatatlan és zűrös apuka, Béla (Mihályi Győző) is beállít rövid időre, hogy aztán percek múltán szélsebesen tovább álljon. Csaba odavan apjáért, nem is csoda, hiszen a férfi jól elkényezteti egy szem utódját: hol zsebpénzzel, hol egy új walkman-nel és hozzá tartozó kazettákkal, hol pedig azzal, hogy egy kölcsönbe kapott menő autóval furikázza őt. Egy napon Mari bejelenti, hogy szerzett beutalót két hétre, egy balatoni üdülőbe. Csaba majd' kiugrik a bőréből, annyira boldog!

A nyaraláson viszont már öröm és üröm váltják egymást. A szállás, a hajókirándulás Tihanyba klassz, a fürdőruhás (vagy éppen attól megszabaduló) csajok szépek és van Coca Cola is. Ám anya és fia összezárva igen rosszul tolerálják egymást. Mari mintha képtelen lenne lazítani, Csaba pedig túl nagy fejeseket ugrál az élvezetekbe. Tanulság is akad a történet végére: a fiú meglátja eddig istenített apja valódi természetés és azon negatív vonásait, amelyek addig csak édesanyja számára voltak nyilvánvalóak.

A filmet Felvidéki Judit, Balázs Béla-díjas rendező rendezte és 1989-ben jelent meg. Ekkor a szocializmus már fél lábbal kint, a kapitalizmus már fél lábbal bent volt az országban. A színészi alakítás nagyon jó, a vágóképek igen kifejezőek. Elénk tárul a korszak nagy dilemmája is: megmaradni tisztességes, de kispénzű embernek vagy kockáztatni és belevágni valami kevésbé tisztességes vállalkozásba, a nagyobb bevétel érdekében.

Véleményem szerint a Fagylalt tölcsér nélkül egy kellemes nyári film. Nem kell tőle túlzottan mély mondanivalót várni (azért akadnak benne elgondolkodtató mozzanatok is), és persze felér egy időkapszulával, amelynek segítségével újra átélhetjük a nyolcvanas évek legvégének hangulatát.

Ajánlás: Mindenkinek ajánlom, aki a kora délutáni órákat egy nyugágyban tölti valami árnyékos és/vagy vízparti helyen.

Értékelés: ****