Ha azt mondom: lakáshiány, történészebb beállítottságú olvasóim egyből rávághatják, hogy 1970-es, '80-as évek. Az alábbi film mondanivalója is éppen e köré épül, megfűszerezve egy jó kis pikáns szerelmi háromszöggel. A helyszín - nem nagy meglepetés - Budapest VIII. kerülete, hiszen ebben a miliőben hiteles igazán a téma, a Rózsadombon nem lehetne ugyanezt előadni! A rendkívül beszédes cím pedig már csak hab a tortán: a Könnyű testi sértés érkezik most.

Szomjas Györgyről egyszer valahol azt írták, hogy ő a “Periféria krónikása”. E titulust rettentően igaznak gondolom! Nála senki nem mozog otthonosabban a peremkerületek paneldzsungeleiben vagy éppen körfolyosós bérházai között, (sőt, tovább megyek, a tanyavilágban is nagyokat alkotott, gondolok itt a két eastern-jére, amellyel pályafutását kezdte), aprólékos műgonddal keveri össze a fikciót a realitással és ábrázolja mindezt abból a szemszögből, amelyikből kell: békaperspektívából.

A Könnyű testi sértés is eleget tesz ezen ábrázolásnak. Főszereplőnket Csabának hívják (Eperjes Károly) és a kezdő jelenetben láthatjuk, hogy éppen szabadul a börtönből. Kocsmai késelésért került oda, kicsit több, mint két évet ült. Amíg bent volt, felesége, Éva (Erdős Mariann) látogatta: elébb még lelkesen, aztán egyre elkeseredettebben, végül már egyáltalán nem, mert új élettársat (Miklós – Andorai Péter) választott, sőt, oda is költöztette magához kétszobás lakásába.

Csaba először meglepődik, sőt, mi több, hideg zuhanyként éri, hogy a közös otthonba befészkelte magát egy másik férfi. Miután felocsúdott, mondván, nincs hová mennie, kiveszi a kisebbik szobát, és kezdetét veszi ez a bonyolult, idegbajos kutya-macska-egér-játék hármójukkal. Az oly nagy becsben tartott "Lakás" (így, nagy betűvel!) csatatérré változik, ahol a két teljesen ellentétes személyiségű férfi (előbbi őszinte, de hirtelen haragú, utóbbi sunyi ügyeskedő sziszegő-duruzsoló) vívja féltékeny küzdelmeit a Nő (igen, ő is nagybetűs!) miatt, aki véleményem szerint kissé sótlan és passzív, de azért igen dekoratív (valóban csak ennyi kellene ahhoz, hogy valaki a végzet asszonyává váljon?).

Lesz itt még válás (de csak papíron, mert titokban mégis ágyba bújnak a szétválasztott házasfelek), az otthon átjáróházzá változik: egymás kezébe adják a kilincset a mindenféle útszéli virágszálak, szeretkezések ordenáré zajai hallatszanak éjszakánként, állandóan folyik a víz a zuhanyból, de meleg víz, az nincs, mert a bojlert bosszúból mindig kikapcsolják, a szomszédok leselkednek és nem rejtik véka alá véleményüket, tartanak egy házibulit, kijön a rendőrség, lesz új barátnő - komolynak látszik!, Éva terhes, mindenki ordít, Csaba újra verekszik és a záró jelenetben ismét őt láthatjuk, ahogy sportszatyrával a Kozma utcai büntetés végrehajtó intézet felé veszi az irányt.

A rendező úgy nyilatkozott, hogy a film ötlete egy újságcikkből jött (ez a motívum egyébként például a Roncsfilmben is visszaköszön), és némi keresgélés után meg is találta férfit, akiről szól. Az eredeti elképzelés szerint Szomjas őt, édesanyját és a szomszédokat kérte volna fel szereplőnek, ám legtöbben elzárkóztak attól, hogy kamerák elé álljanak, úgyhogy egy részben hivatásos színészekből, részben amatőrökből álló csapattal zajlott le a forgatás. Az Évát alakító Erdős Mariannak például nem volt komolyabb színészi múltja, olyannyira nem, hogy a készítők jobbnak látták utószinkronizálni őt: a Linda című sorozat sztárja, Görbe Nóra kölcsönözte neki a hangot. Az egyik kotnyeles szomszédot alakító Bikácsy Gergely is sokkal inkább filmkritikus a civil életben, mintsem színész, a kocsmai jeleneteket pedig Schuszter Lóránt és Deák Bill Gyula gazdagítják, ezúttal nem zenészeket (azaz önmagukat), hanem vendégeket alakítva. Akik viszont valódi színészek: Ábrahám Edit, Hollósi Frigyes, Cserhalmi Erzsi, Dörner György, Szántó Ferenc, Usztics Mátyás, Ujlaki Dénes.

A Könnyű testi sértést Szomjas György és Grunwalsky Ferenc írták, de a forgatókönyvírásból Fábry Sándor és Verebes István is kivették a részüket. A kamera ezúttal is Grunwalsky kezében volt. E két alkotó védjegyévé váltak a véletlenszerűen váltakozó, különböző filterekkel ellátott vágóképek, amelyek minden váltáskor áthangolják kicsit a jelenet hangulatát. A jelenetek egyébként itt is, akár a Roncsfilmben (miért beszélek úgy róla, mintha az lett volna előbb?) hemzsegnek a visszatérő motívumoktól, például Éva mindig valami krumplis ételt főz és azt kóstolgatja, vagy amikor az egyik szomszéd, illetve Csaba édesanyja ülnek a kamerával szemben és nyilatkoznak az eseményekről, észrevételeikről, mintha nyilatkoznának a tévének valami bűntény kapcsán, de sok a kétszer eljátszott és felvett jelenet is. A premier 1983 októberében volt.

Visszatérve még néhány szó erejéig a korszellemhez: a fent említett két évtized ontotta magából azon filmeket, amelyek ezt az egymás hegyén-hátán élést, a szar gyári melókat, kopottságot, állandó cigizést és piálást, idegességet, nyúzottságot szemléltetik. Gondoljunk csak Tarr Béla Családi tűzfészkére (1979), vagy a Lugossy László által rendezett Köszönöm, megvagyunk (1981), amiről én is megemlékeztem egy ajánló/kritika formájában.

Ajánlás: Persze, tudom, elfogult vagyok ezekkel a groteszk, külvárosi históriákkal kapcsolatban, egyrészt, mert mindenért rajongok, amit Szomjas és alkotótársai hoztak létre, másrészt személyes érintettség: az egyik nagymamám is a 'nyolcban' lakott és nagyon szívesen vendégeskedtem nála. Ennek okán arra buzdítanék minden egyes embert a világon, hogy nézze meg ezt a filmet. Tudom, hogy ilyet nem lehet követelni, mert vannak nézők, akiknek egyszerűen nem lehet lenyomni ilyesmit a torkán. Ugyanakkor mégis tessék megpróbálni, legalább egyszer!

Értékelés: *****, de többet is adnék rá, ha lehetne!