A Kádár-rendszer lakáshiány szellemében eltelt esztendői számos írót és filmrendezőt megihlettek. Az 1960-as évektől megindult a vidéki munkaerő áramlása a főváros irányába a jobb megélhetés reményében, ám legtöbben még egy albérleti szobát sem tudtak kifizetni, s kénytelenek voltak zsúfolt munkásszállókon meghúzni magukat. Az alábbiakban két kisember mindennapi küzdelmét fogom bemutatni egy szociodrámán keresztül. Ők csak boldogulni szeretnének ezek között az áldatlan viszonyok között, s céljuk nem más, mint hogy annyi nehézség után kimondhassák végre: Köszönöm, megvagyunk.

B. József (Madaras József) özvegyember. Fejébe vette, hogy felépíti saját házát, majd pedig magához veszi kislányát, aki ideiglenesen rokonoknál nevelkedik. Annak érdekében, hogy megvalósítsa álmát, pénzt, erőt, energiát nem kímélve dolgozik. Az öntödében, ahol főállásban keresi a kenyerét, megismerkedik Évával (Nyakó Júlia). Éva egy fiatal segédmunkás, aki mindössze fél éve jött Budapestre, szállón lakik, flegma, nagyszájú, harcias, ugyanakkor céltudatos is. Már rögtön első találkozásuk során összekapnak, amikor egy kis extra bevételért József elhívja őt takarítani magához.

Telik-múlik az idő, aztán egy napon a fiatal nő arra eszmél, hogy kilépett a gyárból és Józsefhez költözött, aki munkájáért cserébe kosztot, kvártélyt biztosít számára. Ketten belevágnak abba is, hogy bérben csirkéket nevelnek. A csibéket Béla bácsitól (Szabó Lajos - ő játszotta a tévedésből megnyírt vendéget a Forró vizet a kopaszra című filmben), József régi ismerősétől kapják, felé tartoznak elszámolással. Évának eleinte megfelel ez a létforma, még egy saját kis szoba is jut neki, ahol szabadon bömböltetheti a rádiót és a falakat is teleragaszthatja zenekarok posztereivel, nem zavarja senki. Rövid idő múlva azonban megmutatkozik szállásadójának durva és erőszakos személyisége, világossá válik, hogy szigorú alá-fölé rendeltségi kapcsolat van köztük, s akkor a lány már menekülőre fogná a dolgot.

A helyzet még rosszabbra fordul. József ugyan először azt ígérte, egy ujjal sem fog a lányhoz érni, ezt az ígéretét azonban egy ponton megszegi. A légyott következménye pedig egy nem kívánt terhesség lett. Veszekedésekkel teli napok következnek, a férfi először kidobja Évát az esős éjszakába, mondván, hogy egy születést meg egy temetést végigcsinált már, elege van ezekből az élet-halál dolgokból, különben is, a házat a saját gyerekének építi, nem holmi jöttment fattyúnak. Miután a rendőrök visszakísérik az elázott, állapotos nőt, József nagy nehezen bocsánatot kér, magához veszi gyermekét a gyámságból és megpróbál normális családként létezni velük együtt. Azonban már késő, Éva ideg-összeroppanást kap és öngyilkosságot kísérel meg.

A film abszolút jól ábrázolja a korabeli társadalom problémáit. Az események középpontjában álló mindkét félnek megvannak a saját, egyéni gondjai, amikről úgy hiszik, ha megosztják egymással, könnyebb lesz, de valójában éppen ellenkezőleg: az épülő ház által kecsegtető szabadság helyett rabságba taszítják magukat. Magának az épületnek is szimbolikus jelentése van: a díszlettervezők zsenialitásának köszönhetően mindig a legrosszabb arcát mutatja: romos, bútorai ősrégiek és borítékolható, hogy soha nem fogja elnyerni végső formáját. 

Nyakó Júliának ez a második játékfilmes főszerepe, s most is kiválóan hozza a lázadó és öntörvényű fiatal karakterét, ahogyan Madaras József is a fáradhatatlan és kőkemény munkásét, aki megrokkanásáig dolgozik vagy még azon is túl. Nekem személy szerint volt annak idején egy Madaras József-korszakom, annyira magával ragadott a stílusa, hogy nagyjából az összes filmet megnéztem, amiben játszott. A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvét Kardos István írta. 1981-ben Arany Medve-díjra és FIPRESCI-díjra is jelölték Lugossy Lászlót, mint rendezőt. Neki egyébként ez volt a második nagyjátékfilmje, az első az 1975-ös Azonosítás volt.

Ajánlás: Hasonlóan a múltkor bemutatott Vasárnapi szülőkhöz, a Köszönöm, megvagyunk sem egy lélekemelő alkotás. Pontos korkép, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy kórkép az 1980-as évek társadalmáról, ettől még érdekes is lehet, ám a nézőnek garantáltan rossz kedve lesz a végére.

Értékelés: ***