,,Meleg fürdő, rumos tea, családi béke!” - ez a mondat, amely az alábbiakban bemutatásra kerülő filmben hangzik el, abszolút jellemzi az 1970-es évek szocialista országainak nyugodt egyhangúságát. Bacsó Péter szatírája ugyanis gondoskodik arról, hogy görbetükröt tartson e letűnt korszak komplett társadalmának – no nem bántó, sokkal inkább humoros módon. A rendező kiválóan ábrázolja a hétköznapok szürkeségét, amelyben minden személy, minden épület és minden tárgy egyforma, s a legkisebb szabálytalanság is óriási zűrt okoz. Következzen a Forró vizet a kopaszra!

Boróka úr (Gyarmati István) borbélyként dolgozik. Egy szép napon, pillanatnyi elmezavar következtében képtelen parancsolni kezeinek és kopaszra nyír egy vendéget. A felbőszült kuncsaft, Sajtár Dezső (Szabó Lajos), megfenyegeti, hogy elintézi ezért a kihágásért, majd kiviharzik az üzletből. Az egyébként becsületes és feddhetetlen életet élő Boróka pánikba esik. Zavarában először az utcán kóvályog, majd földig lógatva orrát hazasomfordál. Legalábbis azt hiszi, saját otthonába tért be. Csakhogy a fogas, ahova kabátját-kalapját akasztja, a fotel, amelybe leül, a televízió, amelyet nézni kezd, s az asszony, akivel társalog nem az övé: tévedésből egy másik lépcsőház, másik lakásában tartózkodik. Pedig minden és mindenki szakasztott ugyanolyan, mint odahaza!

Miután kiderült ez a malőr (hazajött a valódi férj), sűrű elnézéskérések közepette távozik, s folytatja céltalan vándorlását a panelházak között, majd, amikor már beesteledett, egy rendőrrel találja szemben magát. Főhősünk úgy érzi, a remény mégis felcsillant számára, és a lehető legjobbnak gondolt megoldást választja: feljelentést tesz saját maga ellen. A biztos úr értetlenkedve bár, de beviszi az őrszobára, sokkal inkább sajnálatból, mintsem azért, mert Boróka valóban elkövetett volna valamit (hiszen egy másik ember megkopasztása nem minősül az illető megcsonkításának). A továbbiakban nem részletezem ilyen alaposan a cselekményt, legyen elég annyi, hogy fodrászunk fejébe veszi, megkeresi a károsultat, bocsánatot kér tőle és megpróbálja lebeszélni arról, amit ígért. Ám azáltal, hogy erre vállalkozik, további viszontagságok várnak rá. Végül aztán fel is tűnik Sajtár Dezső is a horizonton, s ő sem olyan mérges már, sőt, eleinte nem is igazán érti az őt hajkurászó Boróka szándékait.

A Forró vizet a kopaszra neves filmes szakemberek keze munkája. A forgatókönyvet Zimre Péter írta, ő volt az, aki később a Szomszédok című kultikus sorozat szövegkönyvét is papírra vetette. Az operatőri bravúrokért Zsombolyai János felelt, neki köszönhetik a nézők, hogy olyan az egész, mintha egy fekete-fehér filmet néznének, pedig az alkotás valójában színes, csak színei erősen el vannak tompítva. A kísérteties hangulatú, nyomasztó zenét Vukán György szerezte. A két főszereplő mellett kiváló alakítást nyújt Haumann Péter, mint Boróka főnöke és Pásztor Erzsi, mint Boróka felesége is.

Ajánlás: Annak ellenére, hogy egy kiváló moziról van szó, annyira mégsem lett ismert, pedig a kultuszfilm-státusz kijárna neki. Éppen ezért azt ajánlom, nézzék meg minél többen!

Értékelés: *****