Meglehetősen régen jelentkeztem már filmajánlóval, de most újra a lovak közé csapok! Az alábbiakban ismét egy remekművet hoztam a magyar filmes színtérről, méghozzá nem mást, mint a Makk Károly által rendezett Szerelem című alkotást.

A történet az 1950-es években játszódik. Sötét időszak volt ez azok számára, akik valamilyen módon szembementek a fennálló rendszerrel. Az egyik főszereplő, János (Darvas Iván) is éppen börtönbüntetését tölti, melyet politikai okokból szabtak ki rá. Felesége, Luca (Törőcsik Mari) hűségesen várja haza, próbál erős maradni, egyben tartani magát és a családot. Ez nem éppen könnyű feladat, hiszen Lucának gondoskodnia kell János ágyhoz kötött, idős és beteg édesanyjáról (Darvas Lili), aki ráadásul úgy tudja, fia Amerikában forgat, és minden bizonnyal összeroppanna, ha kiderülne az igazság. Az öregasszony egyébként is könyvei közé temetkezik és nosztalgikusan őrzi múlt századi fiatalságának emlékét, mintha nem akarna tudomást venni a külvilágról.

Luca mindent megtesz azért, hogy fenntartsa a látszatot: leveleket ír és ajándékokat küld János nevében. A két nő viszonya különben is tele van súródásokkal, játszmákkal: a feltétel nélküli anyai szeretet és a házastársi hűség csapnak össze nap mint nap. Luca mellől közben fokozatosan pártolnak el a kollégák és a régi barátok, segítségre tehát nemigen számíthat, sőt, olyan tanácsokat is kap, hogy jobban teszi, ha elválik, így talán nem kerül ő maga is bajba. Aztán János 1953-ban (azaz Sztálin halálát követően) amnesztiát kap, édesanyja azonban már nem éri meg a szabadulását. Felmerül a kérdés, hogy ilyen sok viszontagság után a házaspár képes-e újra egymásra találni és folytatni közös életüket?

Ez a film egy emblematikus alkotás! A forgatókönyv Déry Tibor két novelláját, a Szerelem (1956) és Két asszony (1962) című írásokat gyúrja össze. Utóbbi egyébként Déry saját börtönbeli élményeit dolgozza fel - 1956-os írásaiért és beszédeiért tartóztatták le, majdnem két esztendőt töltött rácsok mögött. A forgatókönyv megírásában Bacsó Péter is segédkezett. A film kamaradrámának is tekinthető: viszonylag kevés szereplővel, szinte egyetlen helyszínen játszódik. A lineáris cselekményt meg-megszakítják a szereplők belső monológjai, illetve visszaemlékezései, ettől kissé álom- vagy illúzió-szerűvé válik az egész, a kiváló képi ábrázolás az operatőr, Tóth János keze munkáját dicséri.

Se szeri, se száma azoknak a díjaknak, amelyeket a Szerelem bezsebelt különböző filmfesztiválokon. Hogy néhányat említsek: 1971-ben a film kijutott Cannes-ba, ahol megkapta a Zsűri díját, Makk Károly pedig a Rendezői különdíjat. Az alkotásnak ítélték a Nemzetközi Katolikus Film- és Audiovizuális Szervezet által adományozott OCIC-díjat kapott, illetve Törőcsik Mari és Darvas Iván Külön dicséretben részesült. Jelölték Arany Pálma-díjra is, ám végül azt nem vitte el. A filmes szakma hazai képviselői 2000-ben beválasztották minden idők tizenkét legjobb magyar filmje, az Új Budapesti Tizenkettő közé. Az alkotás 2001-ben bekerült Derek Malcolm, a The Guardian brit napilap filmkritikusa által összeállított, a 20. század száz legjobb filmjét tartalmazó felsorolásba.

Lehet, hogy furcsa lesz, amit most mondani fogok, de számomra a Szerelem az előző cikkemben bemutatott Danaida című film "nagytestvére". Hogy miért mondom ezt? Természetesen Törőcsik Mari alakítása miatt! Finom, szelíd, ugyanakkor elhivatott karaktere mindkét filmben megjelenik. Mindemellett a két alkotás hangulata, képi világa, mondanivalója, sőt, még a történelmi háttere is nagyon hasonló. Persze a Szerelem sokkal mélyebben szántó és sokkal fájdalmasabb, ezért is érhetett el nagyobb sikereket.

Ajánlás: Alapmű. Nézze meg mindenki!

Értékelés: *****