Az apokalipszis szele időről-időre meglegyinti az ember orcáját, manapság pláne, de így volt ez a rendszerváltás körül is. Az addig unalomig ismert, szürke, de biztonságos szocialista rendszer véget ért, s átadta a helyét mindenféle szorongásoknak, válságoknak. Ezekre a társadalmat érintő jelenségekre muszáj volt reagálni, kinek így, kinek úgy. Például újonnan létrejövő mozgalmakkal (underground) és azok megnyilvánulásaival: zenével, képzőművészettel, filmekkel. A következő film abszolút a korszellem lenyomata, egy jó kis disztópikus cyberpunk-dráma. Afféle magyar Szárnyas Fejvadász. A Meteo című alkotásról fogok most írni.

A történet a közeljövőben játszódik, pontos évszám nincsen megnevezve. Valamiféle kataklizma történhetett itt nemrég, ám hogy mi, arról nem szól a fáma, inkább csak érzékeljük, hogy a világ megváltozott, elvadult, a környezet lepusztult, a túlélésért megy a harc. E harcban vannak egyenlők, még egyenlőbbek és olyanok is, akiket hidegen hagy az egész, és - mai szóhasználattal élve - teljesen ki akarnak csekkolni ebből a zűrzavarból.

A Meteo három főszereplővel operál. Egy lerobbant, lebontásra ítélt gyárnegyedben, egy kiszuperált műhelyben él 'Eckermann' (Kistamás László - ő egyébként a Kontroll Csoport nevű zenekar frontembere), a fura, különc zseni. Ideje nagy részét a fürdőkádban tölti, nem eszik, nem alszik, csak álmodozik. Ezen tulajdonságai miatt ragadt rá a 'Felhőcske' becenév, no meg azért, mert a Meteorológiai Intézetben dolgozik. Van két, meglehetősen harsány és állandóan nyüzsgő, ügyeskedő-okoskodó, rosszarcú "barátja", egyikük 'Berlioz' (Eperjes Károly) névre hallgat, ő a bandavezér és a nők kedvence, másikuk "becsületes" neve 'Verő' (Varga Zoltán), és ahogy azt sejteni lehet, ő a csapatban az erőember és a verőember. Hárman olyanok, mintha egy komplett személyiség három része volnának (ösztön-én, én, felettes én). Mint már mondottam, a bizniszelés kardinális kérdés az életükben. Ecker' a munkahelyi számítógépén kidolgoz egy képletet, amellyel biztos a nyerés esélye a lóversenyeken - ezt végig 'szisztéma'-ként emlegetik -, hozzásegítve a társaságot a könnyű és gyors meggazdagodáshoz. Sajnos azonban egy váratlan baleset keresztül húzza számításaikat, a társaság szétszéled, a sztori véget ér...

A Meteo jellegzetes posztmodern alkotás, annak idején úgy nevezték, hogy az  "új érzékenység"-irányzathoz tartozik, ami a nyolcvanas években alakult ki. Ez tulajdonképpen az alternatív mozgóképek megjelenését és előre törését jelenti, a filmekbe bevonva a zenét és a képzőművészetet is (jusson csak eszünkbe Xantus János Eszkimó asszony fázik című drámája). A Meteo is hemzseg az underground zenéktől, ruháktól, díszletektől és karakterektől: szerepet kapott benne feLugossy László, Kukta Erzsébet (Kokó), és még sokan mások - az akkori kor krémje.

A forgatókönyvet Bereményi Géza írta. A forgatás 1988-ban zajlott, ugyanakkor, nem tudni pontosan, miért, a bemutató csak 1990-ben volt, e két évszám között zajlott le a rendszerváltás, ennek következményeképpen 1988 és 1990 mintha két teljesen más világ lenne, két külön univerzum. A Meteo cím, egyrészt utal Eckermann foglalkozására, mint meteorológusra, másrészt arra, hogy a rendező, Monory Mész András eltöltött néhány évet egy francia televíziónál, ahol az időjárás-jelentést illették ezzel a névvel. Ha úgy vesszük, maga a film is egy afféle helyzet-jelentés az éppen uralkodó állapotokról, hangulatról. A felvételek nagyon érdekes helyszíneken készültek, közülük egyik a kőbányai Sörgyár alatt futó alagútrendszer, amely nagyjából harminc kilométer hosszan tekereg az ember lába alatt. Az egykori Ganz gyárat is kölcsön adták a filmkészítőknek, illetve láthatunk képkockákat az átépítés előtt álló Vásárcsarnokról, Budapesten kívül pedig még Ózd indusztriális negyedeibe engedték be a kamerát. Az operatőr Szabó Gábor volt, aki a Roncsfilmből és társaiból jól ismert, direkt roncsolós technikával tette még szürkébbé, sötétebbé a képi világot. Amikor a képeket válogattam ehhez a cikkhez, megdöbbentem, mennyire, de mennyire jó vágóképekkel operál a film. Mindegyiket be akartam illeszteni, de olyat nem lehet, hiszen ez egy cikk, nem lehet belőle képfőzeléket csinálni!

A Meteo kezdetben díjat díjra halmozott (Budapesti Magyar Filmszemle - 1990, Setúbal FESTROIA Nemzetközi Filmfesztivál - 1990, Cottbus Filmfesztivál - 1991, Szemző Tibor és Másik János 1992-ben elnyerték a legjobb filmzenéért járó díjat, valamint bemutatták a Berlinalén és Bergamóban, sőt, még Japánba is kijutott), hosszú ideig játszották a Művész Moziban, aztán fokozatosan kikopott a köztudatból. Így múlik el a világ dicsősége...

Ajánlás: Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy kultfilm, sokkal inkább rétegfilm, így nem mindenki tudja feldolgozni. Inkább az elvetemültebb mozirajongóknak ajánlom.

Értékelés: ****