Xantus János egy igen különleges hangulatú filmmel került be a magyar köztudatba az 1980-as évek közepén. Ez az underground köntösbe bújtatott melodráma az Eszkimó asszony fázik címet kapta, s ez a bizonyos eszkimó asszony szimbolikus jelentőséget kap a történet elmesélése során. Nézzük is meg részletesebben, miről van szó! 

A felvétel elindításakor rögtön az események lezárását láthatjuk, leperegnek az utolsó képkockák, aztán mintegy magyarázatként visszamegyünk a múltba és szemünk elé tárul, mi vezetett idáig. Mari (Méhes Marietta) fiatal, szőke és mindig búskomor tekintetű. Egykor nevelőintézetben élt, ahonnan többször is megszökött, tizenöt évesen végleg. Az állatkert egyik, siket-néma gondozója, János (Lukáts Andor) bújtatja egy évig, majd elveszi feleségül. Életüket fenekestül felforgatja, amikor a lány egy koncerten megismerkedik Lacival (Bogusław Linda), a nemzetközileg is elismert zongoraművésszel, és szeretők lesznek.

Mari és Laci által két világ találkozik: a szürke kelet-európai és az izgalmas, szabad nyugati. A szőkeség, bár külsőre egy szexbomba, lelkületét tekintve egy gyermekien ártatlan ösztönlény, aki énekesnői ambíciókat dédelget, a férfi pedig egy kiégett, fásult fazon, aki valami nagy durranásra vár, talán a legutolsóra életében. A lány hamarosan a zongorista lakására költözik, sőt, az ifjú pár még a tengerhez is elutazik, miközben a hátrahagyott férj otthon szenved. Mari, kitartásának köszönhetően, sikerrel megvalósítja álmát, Lacival zenekart alapítanak, melynek népszerűsége egyre növekszik. A sors fintora, hogy egy ideig János is dobol ebben az együttesben, mert bár nem hall, a ritmust mégis jól érzi. Ez a felállás azonban mindhármuk számára megterhelő és a szerelmi háromszög feszültségében egyszer csak megtörténik a tragédia.

A filmet 1984. májusában mutatták be, a forgatás pedig 1983-ban zajlott. Xantus azelőtt csak rövidfilmeket készített, ám erre az alkotására mindenki felfigyelt. A rendezőkre jellemző, hogy produkcióikba belecsempészik saját életük mementóit, ilyen például Laci fura szokása is, hogy mindent magnetofonra rögzít: a zenéit, önnön filozofikus hangvételű monológjait vagy más emberekkel folytatott beszélgetéseit. Xantusnak is számos ilyen kazettája volt odahaza, amelyen a hazai underground színtér jeles és jelentéktelen szereplőivel folytatott beszélgetések hallhatók. Ezen figurák közül néhányan feltűnnek itt is, például Földes László 'Hobo' vagy Vig Mihály, a talpalávalót pedig a Trabant zenekar húzza.

Méhes Marietta élete is sokban hasonlít az általa eljátszott karakterhez: nevelőintézetben élt egy ideig, korán férjhez ment, gyári meló mellett tette le estin az érettségit, a Képzőművészeti Szakközép-iskolában, és természetesen az underground körök koronázatlan királynőjeként tartották számon. Ő maga egyébként egy interjúban elmondta, sosem tudott mit kezdeni azzal a nagy felhajtással, ami körülvette, részben emiatt is disszidált, először 1984 őszén Olaszországba ment forgatni, ahonnan "elfelejtett" hazajönni, majd 1985-ben átköltözött az USA-ba. Jelenleg New York-ban él, grafikusként és webdesignerként dolgozik, két gyermeke van (illetve már ők is felnőttek). 2011-ben még egyszer, nosztalgiából fellépett a Trabanttal, amikor Magyarországon járt, de az ilyesmi abszolút nem jellemző rá.

Az Eszkimó asszony fázik története nekem túlságosan banális, időnként pedig elrugaszkodik a valóságtól, amitől nem tudom feltétel nélkül szeretni. A zenék, a kellékek, a hangulat és persze Mari karaktere azonban valamelyest kompenzálják ezeket a negatív érzéseket, gondolatokat.

Ajánlás: Underground zenéket kedvelő olvasóim mindenképpen nézzék meg, ha még nem látták, valamint azok is, akiket érdekel, hogyan is nézett ki a nem konvencionális művészvilág a nyolcvanas években, Budapesten.

Értékelés: ****