A danaidák a görög mitológia alakjai, Danaosz király leányai. Egy súlyos gaztett elkövetéséért az Alvilágban kell bűnhődniük az idők végezetéig, mégpedig úgy, hogy vízzel kell feltölteniük egy lyukas hordót, a víz azonban mindig elfolyik. A most bemutatásra kerülő film főszereplője, Katalin is afféle danaida: úgy telik el élete, hogy erőfeszítései, fáradozásai teljesen hiábavalók, önző, kicsinyes, gyáva és hazug környezete a végletekig kihasználja őt. A film Szabó Magda, azonos című, 1964-ben kiadott regényéből készült.

 Csándy Katalin fiatal könyvtárosnő. Egy rosszul sikerült szerelmi viszony után a fővárosba menekül a szégyen elől, ami szülővárosában jutna osztályrészéül. Minden vágya, hogy feleség lehessen, mintha a házasság lemosná róla múltjának foltjait. Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, sok mindent hajlandó megtenni és eltűrni. Előbb megismerkedik jövendőbeli anyósával, majd annak fiával, az áhított házasságkötés pedig hamarosan létrejön. Katalin annyira szeretne újdonsült családjának megfelelni, hogy önmagát teljesen háttérbe szorítja. Férje, Elek és anyósa rigolyái mindennél előbbre valók, s még Elek korán elhunyt, első feleségének szelleme is ott kísért közös otthonukban, mint valami túlvilági rivális. Katalin töri magát, minden kellemetlenség fölött szemet huny, a körülötte élők viszont egyre elégedetlenebbek, egyre többet követelnek tőle, nem is igazi családtagként bánnak vele, hanem afféle mindenes alkalmazottal, akinek kötelessége levenni a terheket mindenki válláról. Ilyen körülmények között aztán a boldog együttélés csak vágyálom marad. Már-már azt gondolnánk, hogy danaidánk az idők végezetéig ebben a kiszolgáltatottságban kényszerül maradni, ám egyszer csak, viharos hirtelenséggel belép az életükbe egy fiatalabb nő, aki látszólag felbomlasztja Katalin és Elek házasságát, a valóság azonban az, hogy Katalin így lelkiismeret-furdalás nélkül lerázhatja magáról rabláncait és szabadon lélegezve tudja otthagyni ezt az egész kompániát, hogy teljes egészében saját magával, saját jövőjével foglalkozzon.

Mint a legtöbb esetben, ebbe a filmbe sem fért bele a komplett regény minden részletével, előzményével, kidolgozottságával együtt. Voltak szereplők, akik nemes egyszerűséggel kimaradtak, holott fontos mérföldköveket jelentettek a főszereplő életében, mert általuk jobban megértené a szemlélő, milyen csomagot hozott magával otthonról, s milyen események láncolata vezetett el a kezdő jelenetig. E rövidített történet fogyatékosságait ellensúlyozza a szereposztás: Törőcsik Mari, Sinkó László és Tolnay Klári mind a korszak kiemelkedő színészei voltak és játékukkal sokat javítottak a kissé összecsapott alkotáson. Egy kis érdekesség: magát, a regényt Szabó Magda férjének, Szobotka Tibornak ajánlotta, aki lelki támaszt nyújtott neki, mialatt feszített tempóban dolgozott rajta.

Ami engem illet, én először regény formában találkoztam a művel, s mivel az igencsak elnyerte tetszésemet, a filmet csalódásként éltem meg. Pedig mennyire megörültem, hogy vászonra vitték!

Ajánlás: A Danaida nem egy mozgalmas film, az 1970-es évek jellegzetesen lassú, fekete-fehér melankóliáját jeleníti meg, cserébe érdekes karakterfejlődésnek lehetünk szemtanúi. Emellett elhangzik néhány gondolatébresztő mondat, amelyekből lehet azért tanulni valamit. Úgy gondolom, ezeket nem árt tudni, mielőtt belevág valaki a megnézésébe.

Értékelés: ***