Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem Jancsó Miklós filmjeit. Időről-időre előveszem ezeket a különleges hangulatú alkotásokat, és napokig nem vagyok hajlandó mást nézni. Tavaly szeptemberben megemlékeztem a rendező születésének századik évfordulójáról, és ezúttal is tőle hoztam valamit. Nem húzom tovább az időt, érkezzék a kissé misztikus címmel bíró, fekete-fehér dráma, az Oldás és Kötés, 1963-ból.

A történet egy fiatal és magabiztos sebész, Jámbor Ambrus útkereséséről szól, aki nem mellesleg folyamatos összetűzésben áll az idős főorvossal, Ádámfy professzorral. Egy műtét alkalmával a páciens életveszélybe kerül, Jámbor már lemondana róla, de Ádámfy megmenti, ettől Jámbor önbizalma megrendül. A kudarc és a szégyen elől visszamenekül arra a tanyára, ahol született, apja különben is beteg, gondoskodni kell róla. Ám az újrakezdés sokkal nehezebb, mint azt elsőre hitte...

A film alapja Lengyel József azonos című novellája, ami nem sokkal a forgatás kezdete előtt jelent meg, tehát rendkívül friss volt. A forgatás maga 1962 végén volt, Budapesten, Pécsen és Jászboldogházán vették fel a jeleneteket. A premierre 1963. március 28-án került sor a fővárosi Szikra moziban. Bár a rendezői székben Jancsó Miklós ült, az alkotás igazi csapatjáték volt: Lengyel József is aktívan kivette a részét a munkálatokból, a forgatókönyvet Hernádi Gyula írta, a producer Nemeskürty István író volt. Jancsó kissé eltért az eredeti novellától és saját élményeit is beleszőtte a történetbe, tovább megyek, ő és Hernádi is feltűnnek kis időre, önmagukat alakítva. A szereposztás önmagáért beszél: Latinovits Zoltán, Ajtay Andor, Barsy Béla, Szakáts Miklós, Domján Edit, Bodrogi Gyula, Koltai János, és még jó néhányan gondoskodnak a felejthetetlen színészi játékról.

Az Oldás és Kötés-t az 1966-os Szegénylegények előfutáraként lehet emlegetni, nyomokban megjelennek már benne a Jancsóra oly jellemző stílusjegyek. Egyúttal a magyar újhullám egyik fontos darabjának is lehet nevezni, olyanok mellett, mint például Makk Károly Megszállottak (1962), Herskó János Párbeszéd (1963), és Gaál István Sodrásban (1964) című munkái. A filmben betekintést nyerhetünk a nyüzsgő, budapesti művész-értelmiségi világba, amely éles kontrasztban áll a vidéki élet szereplőivel, mintegy rámutatva az örök népi-urbánus ellentétre. Az akkori politikai vezetés kifogásolhatónak ítélte és szakmai berkeken belül sem volt mindenkinek őszinte a mosolya, nyilván az alkotók (nem szocialista értelemben vett) úttörő szemlélete miatt.

Akár kifogásolható volt, akár nem, 1964-ben azért elnyerte a legjobb rendezésért a Magyar Filmkritikusok Díját. 2012-ben pedig bekerült a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.

Az Oldás és Kötés hangulata engem nagyon magával ragadott, bár tény, hogy nem valami mozgalmas (a hatvanas évek alkotásai egyébként is lassúnak, vontatottnak tűnnek a mai néző számára). A szívműtét jeleneteit például kifejezetten érdekesnek találtam, a korabeli technikát, a műszereket, érdekesség, hogy ezek közé a jelenetek közé olyan képkockákat is illesztettek, amelyek egy valódi szívműtét során lettek rögzítve.

Ajánlás: Jancsó Miklós rajongóinak kötelező darab, Latinovits Zoltán rajongóinak szintúgy!

Értékelés: ****