Az embert talán a legjobban a világon az foglalkoztatja, eleve el van-e rendelve a sorsa vagy szabad akaratával szembeszállhat a végzetével? Létezik-e Isten, aki fentről irányítja a dolgokat, vagy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa? A tragédiák véletlenszerűek-e vagy azok büntetésül szolgálnak valamiért, amit a múltban ő vagy az elődei elkövettek? Az alábbi film lehet, hogy nem ad egzakt választ a feltett kérdésekre, de ez a témakör mindenképpen megjelenik benne. Következzen a Gyöngyössy Imre - Kabay Barna rendezőpáros alkotta, 1983-as Jób lázadása.

Jób (Zenthe Ferenc), az idős, jómódú parasztgazda és felesége, Róza (Temessy Hédi) egy Tisza-menti kis faluban élnek az 1940-es években. Anyagi értelemben mindenük megvan, a település lakói között is népszerűek, házasságukat azonban beárnyékolja, hogy hét gyermeküket ideje korán elvesztették, így nem maradt örökösük. Hosszas szervezkedés és komoly vesztegetések árán elintézik, hogy a közeli város árvaházából örökbe fogadhassanak egy keresztény kisfiút, Lackót (Fehér Gábor), akire majd ráhagyhatják mindenüket. Jób ugyanis tisztában van a falu zsidó közösségére leselkedő veszedelemmel, igyekszik tehát minden kézzel foghatót és szellemit átadni neki, hogy biztonságban legyen és ne szenvedjen hiányt, amíg felnő. Az összeszokás kezdeti nehézségei után nagyon megszeretik egymást, mintha vér szerinti kapcsolat lenne közöttük. Aztán egy napon Jóbot, Rózát és a többieket koncentrációs táborba viszik, Lackó pedig ismét árván marad.

A történetben számos bibliai utalás van, ezek közül az egyik adja az alapkoncepciót. Az Ószövetségben Jób életének megpróbáltatásait méltósággal, emelt fővel viseli (elveszíti vagyonát, gyermekeit, megbetegszik), s mindvégig megmarad istenfélő, igaz embernek. A filmbéli Jób azonban fellázad és ellenszegül az Úr akaratának, emiatt az bírálat éri, hogy istenkáromló. A többi utalást a részletek között kell keresni. Ilyen például Róza jóslata, miszerint: "Babilonnál is nagyobb rabszolgaság vár ránk", vagy amikor Lackó torokgyíkot kap és csak egy veszélyes beavatkozással lehet megmenteni az életét, Ábrahám és Izsák történetét idézi, amikor pedig már jobban van, Jób három ismerőse látogatja meg a kis beteget, ajándékokat hoznak neki, akár a három királyok a kis Jézusnak Betlehemben, és így tovább. Az események ábrázolása kicsit olyan, mintha Lackó szemszögéből történne, ehhez pedig Fehér Gábor gyerekszínész energikus, vad, és kissé naiv viselkedése telitalálat! Kiemelkedőt alakít Rudolf Péter is, mint Jób gazda fiatal, bolondos szolgálója, Jani, aki halálosan szerelmes Ilkába, a cselédlányba. Jani és Lackó pillanatok alatt összebarátkoznak, s a fiatalember kiokosítja a jövevényt az élet nagy dolgairól.

A Jób lázadása kivívta a szakma elismerését, a kritikusok több fórumon szuperlatívuszokban nyilatkoztak róla. 1984-ben Oscar-díjra jelölték, mint legjobb külföldi film, ám végül nem nyert. Egyes értesülések szerint azért nem, mert rosszul jött volna ki, ha egymás után kétszer magyar alkotás viszi el a szobrot, hiszen előző esztendőben Szabó István Mephisto-ja brillírozott ebben a kategóriában. 2019-ben a Magyar Nemzeti Filmarchívum irányítása alatt digitálisan felújították, 2020 elejétől pedig újra a mozikba került. A díszbemutatót az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartották, vetítés után pedig közönségtalálkozó keretein belül Kabay Barna, Petényi Katalin (ő írta a forgatókönyvet) és Fehér Gábor beszélgettek Molnár Antal történésszel.

Mint sok más, nem gyerekeknek való alkotást, ezt is gyerekként láttam legelőször. Bár számos dolgot nem értettem akkor belőle, valahogy mégis a szívemig hatolt. Ez nem egy tanmese, nem közhelyes, nem arra fókuszál, hogy a korabeli politikát ördögien gonosznak állítsa be, hanem inkább a pozitív dolgok szemléltetésére összpontosít: a vidéki élet szépségére, a zsidó hagyományok elképesztő gazdagságára, emberségre, szeretetre és humorra.

Ajánlás: Ezt egy olyan film, amitől szem nem marad szárazon. Mindenkinek látnia kell legalább egyszer az életben.

Értékelés: *****