Itt van a tél! A hőmérséklet alacsony, korán sötétedik, mit is lehetne csinálni délutánonként, esténként, mint bekuckózni egy bögre forró teával, egy kényelmes, meleg takaróval és egy jó filmmel? Vagy éppen rajzfilmmel. A következő alkotástól garantáltan téli hangulatba kerül mindenki, de vigyázat, ez nem akármilyen történet! Az alábbiakban egy szatirikus felnőtt meséről fogok szólni, ami hemzseg a szállóigéktől és az olyan szövegektől, amiktől az ember könnyesre röhögi magát. Jöjjön Nepp József rendezésében az 1984-es Hófehér, ami minden, csak nem az a klasszikus Hófehérke-sztori!

A cselekmény egy diszfunkcionális királyi udvarban játszódik. Adott egy király, Oroszlánszagú Leó, aki vén, mint az országút és "csak a tyúkjai érdeklik". Adott egy királyné, Lady Konstans Fridzsider, aki álló nap unatkozik, s unalmában random megöleti az udvarhölgyeit, aztán egy szép napon őt magát mérgezik meg. A hagyomány azonban úgy kívánja, hogy illene, vagyis hát illett volna egy trónörököst produkálnia, még mielőtt jobb létre szenderül. Sebaj, egyetlen életben maradt udvarhölgye, Arrogancia - akinek feltett és nem titkolt szándéka a trónbitorlás - és a várban élő tudós, Tutegál professzor összefognak és posztumusz készítenek egyet a laboratóriumban. Az örökös, pechére, nem fiúnak, hanem lánynak születik, és elég rút teremtés: haja fehér, mint a hó, szeme piros, mint a vér, az étvágya pedig akár egy elefánté, szó szerint a szögeket is kieszi a falból. A keresztségben a Hófehér nevet kapja, mindenkinek útban van és senki nem fűz nagy reményeket a jövőjéhez. A bonyodalmak meg egyre csak szaporodnak körülötte.

A Hófehér abszolút paródiája egyrészt az eredeti Grimm-mesének, másrészt, ha képi világát is figyelembe vesszük, az 1937-es Disney-klasszikusnak. Kellőképpen morbid és groteszk, pikáns és perverz, ugyanakkor általa rendkívül nagy humor-dózist kap az arcába a néző. A rajzfilm ötlete már 1979-ben kipattant Nepp József fejéből, azonban akkoriban több hasonló projekt is futott a Pannónia Filmstúdióban, így nemes egyszerűséggel nem jutott rá idő. A dramaturg Romhányi "Rímhányó" József volt. A szinkron-szereposztás kiváló: többek között Halász Judit, Kállai Ferenc, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Sztankay István, Bánki Zsuzsa, Tábori Nóra orgánumát csodálhatjuk. Érdekesség, hogy hét "felnőtt" karakternek van egy-egy törpe megfelelője, ugyanazzal a fizimiskával (csak kicsiben), ugyanazzal a szinkronhanggal. Hogy egy példát említsek: a Vasárnap névre hallgató törpe (a törpék a hét napjainak nevét viselik) megegyezik a királlyal, Oroszlánszagú Leóval. A mesét a MOKÉP forgalmazta. 1984-ben nemzetközi sikert aratva elnyerte a Giffoni-ban megrendezett fesztivál fődíját. Hazai fogadtatása vegyes volt, a kritikusok nagyon mostohán bántak vele, elutasítóan viszonyultak hozzá, ám a közönség imádta. Végül egy, a mai napig aktuális és élvezhető, kultikus alkotássá nőtte ki magát. Jómagam viszonylag későn, valamikor 2011 körül láttam először, azelőtt a létezéséről sem tudtam. Rögvest felkerült a kedvenceim listájára és évente egyszer, ilyenkor télvíz idején biztosan megnézem.

Ajánlás: Tudom, tudom, ilyet már sokszor mondtam, de ezt mindenkinek látnia kell és kész!

Értékelés: *****

Kedves Olvasóim! Én most egy időre leteszem a lantot, kicsit megpihenek. (Eddig is tartottam hosszabb szüneteket, a különbség azonban az, hogy most szólok is előtte! :D) Boldog és békés karácsonyt, szórakoztató szilveszteri bulit és sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! Ha minden igaz, január hetedikén visszatérek, méghozzá különlegességgel: igaz történeten alapuló filmet fogok hozni, bűnügyi kategóriában! A többi legyen meglepetés.