Ez most rövid lesz, elvtársak, május elsejére el kellett készülnünk vele, ám a vezetőség a központból csupán két nappal ezelőtt küldte le a direktívákat, és még iktatni kellett meg irattározni, hogy az elbírálásról ne is beszéljünk! Bizony! Időt, erőt, energiát nem kímélve, éjt nappallá téve dolgoztunk, elvtársak, hogy teljesítsük a kvótát, de végül sikerült, a nép győzedelmeskedett, a cikk elkészült! Olvassátok szeretettel! 

Nem. EZ a Békeidő című film nem AZ a Békeidő című film. Ez a régi. Ebben TSZ van, meg TSZ-elnök, meg malacok, meg egy néni Moszkviccsal. Semmi posztmodern huncutság! Úgyhogy aki csak ezért jött ide, az már mehet is, kívül tágasabb! Aki viszont Vitézy László 1980-as filmjére kíváncsi, az foglaljon helyet és figyeljen jól oda!

Adott egy Borsány nevű település. Egész jó kis hely, csak épp a lakói vannak nagyon kevesen, ezért a termelőszövetkezet elnöke, Bencsik Béla, felad egy újsághirdetést, amelyben családokat toboroz a községbe való beköltözésre. Munka és lakhatás persze lesz, nem is akármilyen, úgyhogy abszolút megéri. Vagy annyira mégsem. Amint megjelennek az első platós teherautók, elindul egyfajta konfliktus-lavina:

- az a néhány helyi őslakos, aki még nem költözött el/nem halt ki, húzni kezdi a száját a gyüttmentek miatt

- azok a bizonyos gyüttmentek nem győzik eléggé kifejezni csalódottságukat a beígérthez képest sokkal rosszabb minőségű lak- és munkahelyek, az alacsony fizetés miatt

- a felsőbb pártvezetés is felkapja a fejét, hogy mi a jó francot csinál ez a Bencsik Béla, hova tovább, a környező települések vezetői úgyszintén zúgolódni kezdenek az elnök unortodox módszereit szemlélve…

A Békeidő egy fikciós dokumentumfilm. Olyasmi, mint az előzőleg bemutatott Családi tűzfészek, csak ebben azért akad némi humor is. Van egy valós probléma, köré írnak egy sztorit (de csak nagyjából, szabad nyugodtan improvizálni – ez helyenként igen szembetűnő...), amit amatőrök eljátszanak. Azaz eljátsszák magukat. A TSZ-elnököt például egy valódi TSZ-elnök (Czink Béla) alakítja. Tiszta sor. Jelen filmünkben is összesen csak egyetlen hivatásos színész tűnik fel a képernyőn, a párttitkárt megformáló Fekete András. Valódi párttitkár ugyanis nem vállalta a szereplést, se közel, se távol, annak ellenére, hogy volt vagy harminc jelölt. Utószinkron nem készült, direkt hangot rögzítettek a forgatás során. Az alkotás nagydíjat nyert a Mannheimi Filmfesztiválon, illetve megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját is. Ez a film kiváló rendszerkritika, amit a mai korban is kiválóan lehet értelmezni.

Ajánlás: Mindenkinek kötelező megtekinteni a kollektíván belül!

Értékelés: *****