Az 1956-os forradalom eseményeit többféleképpen lehet filmen ábrázolni. Általában drámai megjelenítéssel operálnak a rendezők, de ritkán előfordul, hogy valaki a humor eszközéhez nyúl. Így tett, kortársai közt elsőként Gárdos Péter is 1986-os Szamárköhögés című alkotásában, amelyben egy erősen diszfunkcionális család szemszögéből élhetjük át a nehéz időket. Félreértés ne essék, Gárdos nem kigúnyolni akarta a történelmet, csupán egy groteszk szatírával próbálta oldani a feszültséget, s abban megegyezhetünk, hogy mindez igen jól sikerült!

,,Polgárháború van, anyuka!" - mondja szájbarágósan Apa (Garas Dezső), mintha olyasvalakihez beszélne, akinek nehezebben megy bele a fejébe az információ. Mire "anyuka", azaz a nagymama (Törőcsik Mari) teljes nyugalommal csak legyint és szív egyet a cigarettájából: ,,Vacsorára rend lesz!" És hogyan áll helyt a família ebben a puskaporos hangulatban? Hát bezárkóznak a lakásba! A gyerekek örülnek, hogy nem kell iskolába menniük és a házban lakó többi kiskorúval pingpongozhatnak naphosszat. Apa, a frissen leváltott igazgató felpofozza az egyik kollégáját a munkahelyén, majd úgy határoz, sztepptáncos lesz Nyugaton. Anya (Hernádi Judit) kissé spiccesen megvillantja a cicijét az ablakban a járókelőknek, majd csapot-papot otthagy és rohan a szeretőjéhez, hogy együtt disszidáljanak. Nagymama életét kockára téve élelmiszert szerez és próbálja egyben tartani ezt a széthulló társaságot. Közben telefonon bejelentkeznek az aggódó rokonok Amerikából, de nem kapnak értelmes választ arra, mi folyik most Budapesten. Apa levelet akar írni Hruscsovnak és Eisenhowernek, hogy csináljanak rendet, de nincs meg az írógép, mert Tomi (Tóth Marcell) bevitte az iskolába. Elégetik Sztálin összes műveit a kályhában. Annamari (Kárász Eszter) a padlás tetőablakából ordibál. Végül pedig lehet, hogy felüti fejét a rettegett kór: a szamárköhögés!

A Kádár-féle puha diktatúra utolsó éveiben már szabad volt egyrészt rendszerkritikus, másrészt 1956-ról szóló filmeket készíteni, nem kellett tartani a retorziótól. Ez a hullám különben éppen előző cikkem témájával, a Megáll az idővel kezdődött, a nyolcvanas évek elején. A Szamárköhögés bája abban rejlik, hogy nem a nagypolitika, hanem átlagos emberek csetlésein-botlásain át mutatja be a történéseket, különös hangsúlyt helyezve az aprónépre, akik számára egyrészt buli az egész, másrészt éles szemmel és gyakran nem véka alá rejtett kritikával szemlélik a felnőtteket. Az alkotás számtalan szállóigét és kultikus jelenetet tartalmaz, ami pedig a szereposztást illeti, nos, az is kiváló: a főhősök mellett Eperjes Károly, Fehér Anna, Rudolf Péter, Reviczky Gábor és Ujlaki Dénes is megjelennek a képkockákon. Díjak tekintetében is bőkezű volt a Sors ehhez a filmhez: Budapesttől, Frankfurton és Chicagón át Montrealig nyolc alkalommal ítélték a legjobbnak, különböző kategóriában.

Ajánlás: Én ezt a filmet majdnem minden évben, így október vége felé megnézem és soha nem unom meg. Tegyenek Önök is így!

Értékelés: *****