1948-at a fordulat éve-ként szokás emlegetni. A II. világháború után következő három kaotikus esztendő lezárása gyanánt megváltozott a politikai berendezkedés és ezáltal az átlagemberek élete is. Az alábbi filmdrámában ezt a folyamatot láthatjuk igen részletesen megelevenedni, méghozzá egy ifjú hölgy szemüvegén át. Következzen a Gábor Pál által filmtekercsre vitt Angi Vera, amelynek eredeti, regény változata Vészi Endre tollából származik.

Történetünk főhősnője, Angi Vera a háború után ápolónőként dolgozik egy kórházban, ahol nem hagyja szó nélkül a nap mint nap zajló igazságtalanságokat. '48-ban öntudatossága jutalmául bentlakásos pártiskolába küldik az ekkor még alig nagykorú teremtést. Itt az állapotok nagyjából börtönre emlékeztetik a nézőt: a tanulók összezsúfolva élnek, emeletes vaságyakon alszanak, a zuhanyzóban tülekednek egymással, gyakorlatilag egy magányos percük nincsen. E fullasztó légkörben Vera viszonyt kezd egyik tanárával, André Istvánnal, előbb titokban, majd később, a nyilvános önkritika gyakorlása alkalmával társainak is bevallja, a kapcsolatból pedig némi huzavona után végül nem lesz semmi. Traján Anna elvtársnő, aki újságíró, pártfogásába veszi, tanítgatja a lányt, együtt járnak agitálni. Az egész azzal zárul, hogy Verát felterjesztik újságírónak.

Ahogy peregnek a képkockák, bepillantást nyerhetünk azokba az időkbe, amikor a Magyar Kommunista Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesülésével megalakul a Magyar Dolgozók Pártja és egy teljesen új rendszer kezdi meg működését. Gőzerővel folyik a nép ideológiai átnevelése, s közben érezni lehet a szorongást: az emberek még nem heverték ki egészen a világégést, mindenki figyel mindenkit, mindenki ítélkezik mindenki felett, röpködnek a büntetések, retorziók, ha valaki nem megfelelően viselkedik: ez általános paranoiát generál és elsorvaszt minden valódi érzelmet. Ebben a nem túl kellemes közegben a szerelem sem tud kibontakozni, s az ember választás elé kényszerül: vagy saját érdekeit nézi, vagy feláldozza azokat a közösség és nem utolsósorban a párthűség kedvéért.

Az 1970-es években elkezdődött az úgynevezett "50-es évek filmjeinek hulláma", a kultúrpolitika megenyhült annyira, hogy sorra elkezdjenek erről a korszakról szóló alkotásokat gyártani (az egyik legnevezetesebbről, a Megáll az idő-ről ebben a cikkemben értekeztem, bár kissé kilóg a sorból, ugyanis bőven átnyúlik a hatvanas évekbe is.) Az Angi Verát 1979 februárjában mutatták be a nagyközönségnek. A főszerepben Pap Vera látható, de igen erős Pásztor Erzsi alakítása is. Mint azt már fentebb írtam, a rendezői székben Gábor Pál ült, aki nem először dolgozott együtt az író Vészi Endrével: az 1968-as Tiltott terület is az ő novelláján alapult. Az operatőr Koltai Lajos volt. A filmet 1979-ben Oscar-díjra nevezték, ám akkor csupán az előselejtezőig jutott, de ugyanebben az évben, a 32. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, illetve a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon már nyert díjat, és egy esztendővel később bezsebelte a Magyar Filmkritikusok Díját is. 

Ajánlás: Az Angi Vera történelmi szempontból nagyon érdekes alkotás, de hangulatát tekintve meglehetősen nyomasztó. Csak azoknak az olvasóimnak ajánlom, akik fogékonyak a komolyabb témákra.

Értékelés: ****