A második világháború után a társadalom teljes átalakuláson ment keresztül Kelet-Európában. Főszerephez jutott a nép egyszerű gyermeke, szemben az egykori hatalmasokkal. Az alábbiakban egy olyan filmet fogok bemutatni, amely egy szegény sorból származó egyetemista felemelkedését és tragikus bukását tárja a szemünk elé, az 1950-es évek hajnalán. Következzen a Moldova György tollából származó, Maár Gyula által rendezett Malom a pokolban.

1951-et írunk. Flandera János (Funtek Frigyes) egyetemi hallgató a jogi karon. Pedigréje a kor elvárásai szerint kitűnő: egy Tizenkét Házak nevű nyomortelepen nőtt fel, apja egyszerű cipészmester volt. A történet kezdetén jó esélye van elnyerni egy ösztöndíjat a Szovjetúnióba, ám nem sokkal később az ügyét elbíráló bizottság eláll a felterjesztéstől. Az ok egy névtelen levél, amely tartalma szerint Flandera egy nála jóval idősebb újságírónő, bizonyos Demjén Ildikó (Moór Marianna) szeretője, profánabb kifejezéssel élve a kitartottja, s a szocialista erkölcs nem tolerálja az ilyesmit.

A fiatalember élete innentől kezdve tele lesz váratlan és drasztikus fordulatokkal. Az ösztöndíj természetesen elúszik, tanulmányait felfüggesztik egy évre, fizikai munkásnak kénytelen állni. Munkahelyén barátságot köt a grófi családból való Károlyi Miklóssal (Rajhona Ádám), aki nyugodt derűvel viseli magán a rendszer ellenségének kijáró bélyeget. Ezzel párhuzamosan udvarolni kezd egy Bóna Erzsi (Vlahovics Edit) nevű kalauznőnek, aki teherbe esik tőle, és nem vállalva az illegális abortuszt, inkább megszüli a gyereket. János erről már mit sem sejt, ugyanis amint tudomására jut, hogy a lány "úgy maradt", kiadja útját. Ezután összeáll a befolyásos katonai ügyész, Atschuler József (Garas Dezső) lányával, Nagyezsdával (Ráckevei Anna), ám ez a frigy sem tudja végül megmenteni attól, hogy sorsa beteljesüljön.

A film alapját Moldova György azonos című regénye adta. A mű 1968-ban látott napvilágot és számtalan kiadást ért meg. Az íróról tudni kell, hogy míg lelkes híve volt Kádár Jánosnak, addig élesen bírálta a Rákosi-rendszert. Éppen ezért valamennyi 1950-es évekről szóló írása csak egy vagy két évtizeddel később jelent meg, amikor már szabadabban fogalmazhatott. Hofi Gézához hasonlóan az írónak is nagyobb szabadsága volt véleménynyilvánítás terén, ő is egyfajta szelepként működött a nép számára a feszültségek kiengedésére.

Moldovára jellemző, hogy gyakran beleírta regényeibe saját életének motívumait, jelen esetben azt, hogy ő maga is otthagyta az egyetemet egy kis időre és melósnak állt. Dolgozott kazánszerelőként, illetve bányászként Komlón - véleményem szerint ezek a tapasztalatok hallatlan mértékben gazdagították írói palettáját. Főhősei majdnem mind hányattatott sorsú fiúk, megfigyelhető azon dinamika, ahogyan kapcsolatba kerülnek egy-egy magasabb társadalmi osztyályból való lánnyal. Ezekhez a lányokhoz a legtöbb esetben tartoznak befolyásos papák (vagy a Sötét angyalban egy mama) is, akik a háttérből egyengetik egyszem gyermekük sorsát és nagyon nem örülnek újdonsült választottjuknak. Visszakanyarodva a főszereplő fiúkra: mindegyiknek van egy idősebb női "mecénása" is, akik anyáskodnak felettük. Általánosságban elmondható tehát, hogy ezek a karakterek variációk egy témára, szerepeik leosztása pedig szinte népmesébe illő.

Ahogy azt a bevezetőben írtam, a Malom a pokolban-t Maár Gyula rendezte, aki nem mellesleg Törőcsik Mari férje volt a hetvenes évektől 2013-ban bekövetkezett haláláig. Bár nem túlzozzan ismert ez a történet, számos díjat nyert, például a 1987-ben a Magyar Játékfilmszemlén kettőt, egy esztendővel később, a Magyar Filmkritikusok Díjátadóján egyet. 2016-tól A székesfehérvári Vörösmarty Színház tűzte műsorára a dramatizált változatot.

Ami személyes véleményemet illeti, azzal kezdeném, hogy elenyésző azon Moldova-könyvek száma, amelyeket még nem olvastam (ami késik, nem múlik!), és elmondhatom, hogy a Malom a pokolban a kedvenceim közé tartozik. Papír alapon előbb találkoztam vele, mint filmen és sajnos ez utóbbi némileg csalódást okozott. A szereposztás nagyszerű, Garas Dezső és Ráckevei Anna kiemelkedőt alakítanak, ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy az eleje túlzottan elnyújtott, a vége viszont össze lett csapva. Értem én, hogy közel négyszáz oldalnak bele kellett férfie másfél órába, de a készítők egyenletesebben is eloszthatták volna a cselekményt. Hátránya még, hogy a képkockák néha annyira sötétek, hogy a nézőnek fogalma sincs, mi történik éppen, bár ez a hetvenes-nyolcvanas évek komplett magyar filmgyártását jellemzi. De legalább van, létezik. Ugyanis nem készült több Moldova-adaptáció, annak ellenére, hogy szerintem lenne rá igény.

Ajánlás: A Malom a pokolban nem egy pörgős, akciódús film, sokkal inkább egy lassú és mély dráma.  Csak az nézze meg, akinek lelkiállapota be tudja fogadni.

Értékelés: ***