Ismét megszegni készülök Prológus elnevezésű bejegyzésemben tett ígéretemet, de nagyon remélem, hogy bűnöm megbocsáttatik! Ez alkalommal ugyanis nem filmet hozok a kedves olvasóknak, hanem egy szívemnek oly kedves regényt. Tematikájában és hangulatában abszolút hozza a retró életérzést, még akkor is megéri foglalkozni vele, ha film nem készült belőle. Következzen az olvasónapló Szilvási Lajos Egymás szemében című könyvéből!

Műfaját tekintve ifjúsági regény. A történet középpontjában két tizenhét éves fiatal, Tamara és Attila állnak, akik ugyanabban a középiskolában tanulnak, csak eddig valamilyen rejtélyes oknál fogva elkerülték egymást. Bár teljesen eltérő személyiségekről van szó - a lány népszerű, sokan veszik körül, sok fiúnak tetszik, a srác pedig jóképű, de nagyon zárkózott - egy közös mégis van bennük: mindketten naplót írnak. 

1976 tavaszán kezdődik minden, az idő pedig megállíthatatlanul száguld a nagybetűs NYÁR irányába, ami a legtöbb gimnazista számára rengeteg izgalommal kecsegtet, főhőseink azonban nyomasztónak élik meg. Ők ugyanis, annak ellenére, hogy látszólag mindenük megvan: kényelmes, lakótelepi otthon, divatos ruhák, menő hanglemezek és kazetták, mégsem találják helyüket a világban. Ahogy haladunk az olvasással, lassan kibontakozik, hogy mindkettőjük családi élete fájdalmas traumákat rejteget. Tamara szülei meghaltak egy autóbalesetben, bátyjával és "szexmadonna" sógornőjével lakik egy háztartásban, akik természetesen nem értik őt, akármennyire próbálkoznak. Attila anyja gyakran néz a pohár fenekére, szeretőt is tart, az elmúlt években pedig a család vidéken élt, ahol apjának meggyűlt a baja a  helyi maffiózókkal, azok pedig végül "kinyírták" őt, és alig sikerült ép bőrrel visszamenekülniük a fővárosba. Az, hogy fiatal koruk ellenére ennyi pofont begyűjtöttek az élettől, elszakíthatatlan köteléket kovácsol közöttük.

Az Egymás szemében-t egyetlen szerző írta ugyan, mégis két különböző karakter bőrébe bújik. Ez kifejezetten nehéz feladat, hiszen hol egy tizenéves lány, hol egy tizenéves fiú szemszögéből kell elmesélnie élményeit, érzéseit. A cselekmény igen részletes, az olvasónak nem kell nagyon erőlködnie, hogy maga előtt lássa, mi játszódik éppen. Szilvási zsenialitása megmutatkozik abban is, hogy minden szereplője (nem csupán Tamara és Attila, hanem a többiek is) rendkívül hitelesek. Bár több, mint négy évtizede játszódik, a fiatalok problémája kísértetiesen hasonlít azokra a problémákra, amelyekkel a mai ifjúság küzd - legfeljebb a környezet, a technikai fejlettség (okos kütyük helyett papír alapon fogyasztották az irodalmat és magnón hallgatták a zenét, illetve vezetékes telefonon keresztül beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat) és az élet tempója különbözik.

A könyv a szerző legismertebb és legkedveltebb műve, több, mint 10 millió példányban kelt el ezidáig. A szerelmi történetet az erős rendszerkritika is átszövi: annak ellenére, hogy mindenhol a szocializmust hirdetik, az író szerint a hétköznapi életben ez aligha valósul meg. Fentebb már említettem Attila édesapjának összetűzését a kistérségi gengszterekkel (hivatalosan nem létezett szervezett bűnözés), Tamarának van egy osztálytársa, aki újgazdag vállalkozók nagyképű csemetéje (becsületes munkával nem lehetett annyi pénzt keresni, hogy valaki ennyire megszedje magát), valamint példaként szolgál még Attila egyik kedvenc tanára is, akit kényszerítés árán zavarnak el nyugdíjba. Jól ábrázolja a szexuális értelemben vett erkölcsi lazaságot is: Attiláék szomszédjában egy meglehetősen ledér nő lakik, akinek, bár van élettársa, mindenféle csábítási praktikái más férfiakat, illetve magát a fiút is utolérik (a szocialista erkölcs hivatalosan nem tűrt meg ilyesmit).

Legelőször középiskolás koromban találkoztam ezzel az írással. Egyik osztálytársnőm és egyben barátnőm olvasta szünetekben, én pedig bele-beleolvasgattam, és nagyon megtetszett, úgyhogy kölcsönkértem tőle. Csupán néhány nap alatt kiolvastam és óriási hatással volt rám! Aztán eltelt több, mint egy évtized, és ismét szembejött velem az interneten, ezúttal hangoskönyv formájában. Meghallgattam, mondanom sem kell, azonnal visszajöttek a régi érzések, amelyeket tizenéves (talán éppen tizenhét éves!) koromban kiváltott belőlem. Külön bájosnak tartom, hogy a regény a korra jellemző szókinccsel operál, számos olyan kifejezést tanultam, amelyeket a hetvenes évek fiataljai használtak, mára azonban teljesen kikoptak a beszédből. Azon pedig mindig megdöbbenek - pedig megannyi, általam látott és szeretett filmben jelen van - hogy annak idején mindenki, mindenhol, különösebb apropó nélkül dohányzott, akár a fiatalkorúak is, szüleik engedélyével és jelenlétében.

Ajánlás: Szeretettel ajánlom mindazoknak, akik kíváncsiak rá, hogyan élt az ifjúság (no meg az idősebbek) a 70-es évek derekán, és akik kedvet éreznek egy nem unalmas vagy közhelyes, hanem szép, ártatlan és őszinte párkapcsolat megismeréséhez.


Értékelés: *****