Mi jut eszünkbe annak a mesterségnek hallatán, hogy falfúró? Senki ne ijedjen meg, aki még nem találkozott ezzel a kifejezéssel, hiszen az alábbiakban mindenre magyarázatot fogok adni! Következzen e blog történetében a második (és attól tartok, nem az utolsó!) Szomjas György film bemutatása, amely stílusát tekintve kicsit szatíra, kicsit dráma, sőt, talán kicsit szociográfia is, pikáns jelenetekkel és kiváló zenékkel megfűszerezve.

Főszereplőnk - nemes egyszerűséggel csak Géza (Bán János) - egy takaros lakótelepi lakásban él feleségével (Szirtes Ági) és két gyerekével, hétköznapjaik átlagosan zajlanak. Aztán egyszer csak a szomszédba beköltözik egy nő - A Nő! - és felkavarja az állóvizet. Géza aznap, amikor először találkozik Évával (Szatler Renáta), a gyárban ráborítja a művezetőre az asztalt, kikéri a munkakönyvét és nagy bátran elhatározza: önálló vállalkozásba kezd, azaz korabeli szóhasználattal élve maszekolni fog. Beletelik egy kis időbe, amíg kitalálja, melyik lenne a hozzá legjobban illő szakma, felmerül a taxizás, kulcsmásolás, füllyukasztás, lángos, vattacukor, csótányirtás, költöztetés, mint tevékenységi kör, de mindegyikre talál valami kifogást. Végül cimborája, Gyula (Ujlaki Dénes) fejéből pattan ki az isteni szikra: falfúrónak kell állni!

Annak idején, a nagy panelház-építési lázban a házgyárak nem fordítottak gondot arra, hogy képek, tükrök vagy polcok felhelyezéséhez előre fúrjanak lyukakat a falakba, a lakók egyéni ízlésére bízták, hova kívánják tenni ezeket a bútorokat. A falakat utólagosan azonban csak megfelelő szakértelemmel lehet kezelésbe venni, az átlag polgár ezzel nem foglalkozott saját kezűleg, hanem szakembert kellett hívjon. Maga a fúrókészülék is hiánycikknek számított, csupán néhány kisiparos tudott beszerezni innen-onnan egy-egy darabot. Főhősünk is némi ügyeskedés árán jut hozzá a maga korában csúcstechnológiának számító HILTI-hez.

Géza megkezdi önálló működését, ám hamarosan szembetalálja magát azzal a ténnyel, hogy a vállalkozói lét igen bizonytalan, egyszer fent, másszor lent. A főhősnek sok kellemetlenséggel számolnia kell: a bürokrácia útvesztőivel, lakóházának rosszindulatú, iszákos, mindenki által rettegett és gyűlölt, mindenre kíváncsi gondnokával (Andorai Péter), illetve azzal, hogy nem minden napra jut megfelelő számú megrendelés, ugyanakkor enni, lakbért fizetni és úgy en bloc élni márpedig ettől függetlenül kell. Ez utóbbin nem segít a neje irányából érkező nyomás sem, aki folyton az anyagiak miatt veszekszik vele. Házassága nem sokára válságba kerül, a férfi Évánál keres menedéket, akiről azonban kiderül, hogy pénzért árulja a szerelmet, s nem Géza az egyetlen férfi az ágyában.

A 60-as, 70-es években presztizs volt panelba költözni, hiszen sokan rettenetes lakáskörülményeket cseréltek praktikus, összkomfortos, könnyen tisztán tartható otthonokra. A 80-as évekre azonban, ahogyan a szocialista rendszer is lazulni kezdett, az emberek halálra unták magukat ezekben a szürke betonkockákban, és többre, szebbre, jobbra vágytak. Az unalmas környezet pedig az erkölcsi hanyatlás melegágya: bár mi, magyarok mindig is génjeinkben hordoztuk az ügyeskedésre, okoskodásra való hajlamot, a rendszerváltás előtti években ez a jelenség hatalmas méreteket öltött. A Falfúróban Géza története mellett párhuzamosan fut egy másik szál is, amely szerint a lakótelepen élő, GYES-en lévő kismamák alakítottak egy titkos klubot, ami által egy kis extra bevételre tesznek szert. E tevékenységről a többi lakónak is megvan a maga véleménye, valaki pironkodva beszél róla, valaki teljes szívéből megveti, egy azonban biztos: mindenki fantáziáját izgatja. A házak között álló, Te Meg Én névre hallgató presszó pedig minden bűntettek színhelye!

Szomjas védjegyei közé tartozik az, hogy életszerű filmeket gyárt. Csak semmi szépítés, semmi cukormáz, nem akarja másnak láttatni a dolgokat, mint amik valójában. A rádióból ömlő reklámok, illetve a presszóban zajló események szemtanúinak beszámolói ismerősek lehetnek a Roncsfilmből, akárcsak az operatőr, Grunwalsky Ferenc roncsolt és különböző filterekkel ellátott képkockái. A forgatás során a készítők több helyszínből gyúrtak össze egyetlen lakótelepet: Kőbánya, Újpalota, Újpest és Zugló blokkházai kaptak szerepet a filmben, elérve azt a hatást, hogy Budapesten, de akár Magyarországon, sőt, tovább megyek, a keleti blokkon belül is bárhol játszódhatna e történet.

1996-ban elkészült a folytatás is, Falfúró 2. címmel. Nem szokványos második részről van szó, ugyanis csupán tizenkét perc hosszú és fekete-fehér. A főszerepben ismét Bán Jánost és Szirtes Ágit láthatjuk, zenéjét Zámbó Jimmy szolgáltatja, ennél többet azonban nem lehet tudni róla: maga a videó szinte fellelhetetlen az internet bugyraiban, pedig én aztán igazán megpróbáltam felkutatni!

Annak ellenére, hogy nem a legoptimistább dolog egy szürke panel-valóságról szóló alkotásokat nézni, engem mégis megfogott a hangulata. Nem is maga a cselekmény, sokkal inkább a zenéje miatt! Szomjas köztudottan rajong a blues műfajért, nem véletlenül hangzik el a The Rolling Stones zenekar Little Red Rooster című kultikus dala a filmben. És akkor már mondanom sem kell, hogy az egy óra harminckét perc tele van szállóigékké vált mondatokkal.

Ajánlás: Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szereti a blues-t, a jó szereposztást, valamint a Szomjas-Grunwalsky páros keze munkáját dicsérő alkotásokat.

Értékelés: ****